Kedves olvasók, akik eddig velem tartottak!
Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de be kell zárnom a blogot, egyéb okok miatt!:( Tudom, hogy most inkább megölnének, de lehet, hogy egyszer még visszanézek, mivel még a tizenkettedik rész is vázlatban van...és nem azért csinálom, mert ez egy hatalmas divat mostanában, de tényleg, valahol ezt az egész történetet elszúrtam...és nem csak ezért kell beszúrni, de kaptam már hideget-meleget, most viszont lesz két blogom is, ahol rendszeresen várhatóak részek, és itt is vannak:
B' and the writing <----------- Ez egy olyan blog lesz, ahol a novelláimat, illetve az egyéb gondolataimat fogjátok majd látni.:)
A Menthetetlen <---------------Itt egy (talán ismert) fiú történetét láthatjátok
Még egyiknél sincs design, de készülőben van!:)
Egyéb köszönöm a feliratkozókat, a szavazatokat, a kommenteket, és a chateleséket <3 Imádlak titeket, továbbra is aktív leszek itt, csak nem írok több részt.:) De ha nagyon akarjátok, és addig nem nyugszotok, míg be nem fejezem tisztességesen, akkor természetesen megpróbálom bepaszírozni valahova a rendszeres írást.:) Addig is sziasztok, imádollak titeket ^-^
Bxx
2014. február 24., hétfő
2014. február 17., hétfő
Első Díjam
.png) |
| Köszönöm a díjat Csillának! |
Szabályok:
-Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról
-A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.
-11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
-11 embert meg kell jelölni és linkelni.
-Nincs visszaadás, visszajelölés.
11 dolog rólam:
1. Sosem alszom el anélkül, hogy a fülemen ne legyen a takaró (tök mindegy, hogy nyár van vagy tél)
2.Amikor kipattan a fejemből egy történet, általában papírra leírom, és ha elég jó, blogot is írok róla (khm, khm :DD)
3.Trehány vagyok
4. 4 féltestvérem van
5. Van egy cicám, és egy kutyám.:D
6. Amikor elhatározom, hogy fogyok, általában egy hétig tart az állapot, utána inkább hagyom.:D
7. Jobban kijövök a fiúkkal
8. Szeretem a Jonas Brothers-t.:D
9. Imádom a mozikaját, és a 3D-t.:D
10.Kedvenc focicsapatom a Chelsea.:D
11.Nem vagyok olyan nagyon lányos lány.Inkább laza, mint elegáns...
-Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról
-A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.
-11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
-11 embert meg kell jelölni és linkelni.
-Nincs visszaadás, visszajelölés.
11 dolog rólam:
1. Sosem alszom el anélkül, hogy a fülemen ne legyen a takaró (tök mindegy, hogy nyár van vagy tél)
2.Amikor kipattan a fejemből egy történet, általában papírra leírom, és ha elég jó, blogot is írok róla (khm, khm :DD)
3.Trehány vagyok
4. 4 féltestvérem van
5. Van egy cicám, és egy kutyám.:D
6. Amikor elhatározom, hogy fogyok, általában egy hétig tart az állapot, utána inkább hagyom.:D
7. Jobban kijövök a fiúkkal
8. Szeretem a Jonas Brothers-t.:D
9. Imádom a mozikaját, és a 3D-t.:D
10.Kedvenc focicsapatom a Chelsea.:D
11.Nem vagyok olyan nagyon lányos lány.Inkább laza, mint elegáns...
Válaszaim:
1.Volt már olyan, amikor egyszerűen mindenről megakartál feledkezni, olyan dühös voltál?
-Igen.
2.Milyen fan vagy?
-Directioner, Belieber, Mixer, Jonatic, Rusher, Lovatic, Mahomie.
3.Írást elnézve,szoktál más blogokat olvasni?
-Mindig!
4.Mi a kedvenc időtöltésed?
-Zenehallgatás, írás, hülyülés.:D
5.Mi idegesít a legjobban?
-Hogy nem tudom a joghurtos doboz tetejét soha úgy levenni, hogy ne maradna a tetejéből egy kis ficak a szélén.:D
6.Van egy olyan személy,akit tiszta szívből utálsz, és azt kívánod,hogy bárcsak ne lenne?Ha van,miért?
-Igazából vannak olyanok, akit utálok, de nem teljes szívemből.Kétszínűnek született, én ezt tiszteletben tartom.:D
7.Részt vettél már versenyekben?
-Igen.
8.Mi dob fel téged általában?
-Barátok ^_^
9.Voltál már szerelmes,és még most is az vagy?
-Nem, nem voltam még.
10.Hová szeretnél egyszer kijutni?
-Írország, azon belül is Cork! Új-Zéland, és egyéb trópusi helyekre.
11.Mit látsz a jövőddel szemben?
-Nem sok mindent...az életemben mindig vannak fordulatok.:)
11 kérdésem:
1.Ha van/lenne nővéred, és mondjuk azzal jönne össze, akibe te teljes mértékig belezúgtál, mit mondanál?
2.Apple, vagy Android?
3.Álom ország
4.Tudsz úszni?
5.Elképzelted már magadnak az ideális barátot? Jellemeznéd?
6.Képzeld el a szituációt: Csak úgy, ingyen mehetnél egy nagyon híres egyetemre, ahol téged úgy kiképeznek, hogy jól fizető melód legyen.Ennek egy a hátránya: Az egyetem Japánban van! Mit tennél?Elfogadnád
7.Ha kitalálnál egy új fajta élőlényt, mi lenne az?
8.Milyen szuper erőt adnál magadnak?
9.Milyen illatú parfümöt készítenél el?
10.Szerinted el kell ítélni az azonos neműek szerelmét?
11.Milyen az álomférfi számodra?
Akiknek továbbküldöm:
Theatre Love Affair
Sosem akartalak elveszíteni
Stole My Heart
2014. február 15., szombat
Chapter 11.
Felébredtem.Automatikusan elmosolyodtam, mert éppen átkarolva, a kanapén szuszogott mellettem Liam.
Miután kellőképpen beszívtam férfias illatát, kiszabadítottam magamat a nagy bicepszek közül.Még vetettem egy utolsó pillantást az álmodozó fiúra, majd rápillantottam az órámra.Hajnal volt.Szóval halkan a függönyhöz mentem, és óvatosan elhúztam azt.Kinyitottam az erkély ajtaját, és a csodás látvány elém tárult.London utcáin néhány pislogó fény villant meg, s a nap éppen most bújt elő.Csodás látvány volt, szinte rabul ejtett.Gyorsan visszaszaladtam egy pulcsiért, mert azért mégis hajnal van, és még a lehelletem is látszik.Sosem gondoltam volna hogy ennyire nem fog érdekelni a fagypont alatti hőmérséklet.Az erkély padkájának dőlve csodáltam a jelenséget.Ekkor két kész fogta meg a vállamat.Átkarolt, majd halkan a fülembe súgta:
-Gyönyörű, igaz?-szólalt meg álmos hangon.
-Lélegzetelállító-csodáltam újra a jelenséget.
-Szereted az ilyen dolgokat?-tette fel kicsit értelmetlen kérdését.
-Ha a napra, holdra, csillagokra gondolsz, akkor igen-bólintottam, és felé fordultam.
A két szempár erősen figyelte az én szememet, kajánul elvigyorodott.Kérdőn néztem rá, mikor észrevettem, hogy felső teste teljesen csupasz.
-Nyugi, nem fázom.De úgy látom neked tetszik-kacsintott, mire mosolyogva bementem a lakásba.
Visszaültem az ágyamra, majd a hangos csörgéstől szinte a szívem megállt.Óvatosan megfogtam a kijelzőt, és Harry neve villogott rajta.Liam a kanapé támlájára támaszkodva figyelte a tetteimet.
-Felőlem felveheted.Engem nem zavar-azzal kiment a konyhába.
Zakatoló szívvel érintettem meg a kijelzőn a zöld gombot, majd egy megkönnyebbüléssel tele sóhajt hallottam meg.
-Igen?-szóltam bele.
-Thalia.Jól vagy?-érdeklődött.
-Miért kérdezed?-kérdeztem vissza.
-Ne haragudj, nem akartalak láncra kötni-a szavaiban ott volt a megbánás.
-Nem is fogsz, ugyanis most is Liamnál vagyok.Harry, tudom hogy védeni akarsz, de ne így.Attól
még, hogy ti nem vagytok jóban, én még lehetek veletek.Maximum elkerülitek egymást.Nagy dolog-vontam meg a vállam.
-T-te Liamnál vagy? Nála aludtál?-kérdezte meglepedten.
-Igen.De nem történt semmi-ekkor a konyha felől egy halk röhögésre lettem figyelmes.
-Jó.Figyelj.Sajnálom, oké?-suttogta.
-Mit sajnálsz? Én amúgy sem haragudtam rád, csak mérges voltam, hogy elráncigáltál Liamtól.
-Bocs...de nem mehetnénk el valahova?-kérdezte.
-De, szívesen.
-Akkor majd gyere vissza a házatokba-azzal letette a telefont.
Kérdőn Liam felé néztem, ahogy megint alkotott valami finomat.Óvatosan odasomfordáltam, majd leültem egy székre, és figyeltem minden egyes mozdulatát.Kidolgozott felsőteste hátát láttam, és ahogy a felső polchoz nyúlt, megfeszültek izmai.A levegő kezdtett melegebb lenni körülöttem, azt hittem hogy ott helyben elájulok.
-Tetszik a látvány?-kérdezte kajánul.
-Menj a francba-legyintettem, és elfordítottam a fejemet.
-Amúgy azt hiszed, nem látom?-fordult felém, az ételt levéve a tűzhelyről.
-Mégis mit?
-Harry rohadtul szerelmes beléd.Én ezt látom.Ahogy véd, ahogy néz rád.Totál szerelem.Nézd, ha neked is tetszik, akkor felőlem lehetünk barátok, és elfelejtjük a csókot, nekem mindegy-mondta, mire elkerekedett a szemem.
-Nem biztos, hogy igazad van.Lehet, hogy csak képzelődsz-vágtam egy gyors választ, mire megrázta a fejét-ikább adjál kaját.Éhes vagyok-hisztiztem, mire odatolt elém egy adag rántottát-nagyon jól néz ki-nyaltam meg a szám szélét, és nekiálltam majszolni.
Sok idő eltelt, mire befejeztük, és már világos is volt.Nos, ideje visszatérni a világomba.És itt pontosan nem is az otthonomra célzok, hanem a baletteremre.Elbúcsúztam Liamtől, majd el indultam a jól megszokott útvonalon.Ahhoz képest, hogy a nap már merőben süti az arcomat, nincs sok ember itt.Mikor megláttam az épület ajtaját, rohamban kezdtem futni, mert láttam rajta egy lapot.
"Kedves emberek!
Az épületet ideiglenes okok miatt zárva tartjuk!Megértésüket köszönjük!"
Meglepődtem, hogy erről senki sem szólt nekem.A kezem a szemem mellé tettem, és óvatosan benéztem az üvegen keresztül.A falak szétbontva, és George sem volt a helyén.Idegesen dörömbölni kezdtem az üvegen, mire egy felháborodott munkás lépett ki az ajtón.
-Mondja, kisasszony, nem tud olvasni? Jelenleg zárva vagyuk!-förmedt rám, de nem foglalkoztam vele.
-Mi folyik itt?
-Ez az épület nagyon régi.Sajnos már nem lesz itt táncterem, hanem egy iroda lesz kialakítva benne.Sajnálom, ha sokat járt ide, és szerette, de nem tudok mit tenni.Ez a munkám-tárta szét a karjait.
-Hogyne szerettem volna...George itt van?-suttogtam.
-Nincs.De szólok, hogy kereste kedves...
-Thalia-mondtam, és el is mentem onnan.
Kellemetlenül éreztem magam, mert tudtam, hogy az én hibám is hogy keveset járok oda mostanában.Felkavarodott életembe sajnos nem tudtam betuszkolni egy-egy táncórát.Nem tudom, miért mondtam Harrynek anno, hogy be akarom fejezni.Pedig nem...
Sajnos már nem tudok mit tenni.Az a táncterem, ahova hét évesen tettem be először a lábamat, most egy irodává fog válni.De George erről miért nem szólt?
Idegesen futottam vissza az otthonomba, de nem találtam senkit.Szóval akkor Harry jelenleg nem tartózkodik a közelembe.Csodás.Lepakoltam a cuccaimat, levettem a sálamat, és fölsiettem az emeletre.Ami ott fogadott, kissé meglepett.Harry feküdt az ágyamon, aludt egy szál boxerben.Halkan felkuncogtam, de mivel nem akartam felébreszteni, ezért gyorsan betettem a karórámat a fiókomba, de ekkor egy álmos hang szólított meg.
-Thalia, ne menj-hunyorított Harry, mire csak megfordultam, és letérdeltem az ágy mellé.
-Jót aludtál?-simítottam ki egy fürtöt a hajából, mire játékosan felnevetett-aludj még, nem zavarlak-suttogtam, ám nem engedett sehova.
-Maradj-szólt erőtlenül.
Szóval így néztük egymást nem is tudom mennyi ideig, annyit tudok csak, hogy teljesen elvesztem a zöld szemeiben.Mindig is bírtam Harryben, hogy egy mosoly is levesz minden lányt a lábáról, de engem az fogott meg, hogy csodás szemei voltak.Amikor szerelmes voltam belé, akkor is így gondoltam, és most is.
-Gyönyörűek a szemeid-mondtam hangosan, mire egy erős pír öntötte el a fejemet.
-A tiéd is-röhögött fel, majd elkomorodott-voltál már szerelmes?-kérdezte, mire felkaptam a fejem.
-Hogy...én?-kérdeztem vissza.
-Miért? Ki más?-mondta rekedtes hangon.
Nem szóltam semmit.Igazán csak és kizárólag belé voltam szerelmes.
-Nem mondhatom el-suttogtam, mire bólintott.
-Tudtam-súgta a fülembe.
Igazából nem is tudom, hogy pontosan ki is lépett először, de nem is ez a fontos.Óvatosan megfogta kezeivel az arcom, majd mélyen a szemeibe nézett, a reakciót várva.Szájára néztem, ami szinte elvarázsolt.Egymásnak estünk.Megcsókoltuk egymást.Nem tudom, hogy pontosan miért, egyszerűen vágytunk egymásra.Felállított, majd ledöntött az ágyra.
-Bezárták a balettermet-mondtam az oda nem illő mondatot, mire csak egy erős öleléssel nyugtázta szavaimat.
-Sajnálom-csókolta nyakamat, mire én teljesen elolvadtam.
Hogy ezek után mi történt, az inkább nem részletezném, de annyit tudok, hogy egy csodás délelőttöm volt.Gyengéd volt, és nem olyan, mint az eddigi fiúim.Akik csak egy rongybabának használtak, és csak a saját érdekeiket nézték.Ő nem ilyen volt.Figyelte minden egyes tettemet, úgy vigyázott rám, mint még senki soha.Mosolyogva simítottam meg arcát, majd rájöttem, hogy végzetes hibát követtem el.
-Harry, ennek nem szabadott volna megtörténnie-ültem fel az ágyra, mire megdöbbenve figyelte lépéseimet.
-Ez most nem mondod komolyan...tudod, hogy mennyi ideje várok rád? Hm?-húzott vissza magához egy csókért.
-Nem, Harry.Nézd, régen szerelmes voltam beléd, de már nem.Nem tudok rád Úgy tekinteni...-sütöttem le a szemem, mire felállt, és mélyen a szemembe nézett.
-Nem foglak elengedni...-nyomott egy puszit az orromra.
-Nem, Harry, ennek nem kellett volna megtörténnie...-suttogtam, mire haragosan rám pillantott.
-Nem megyek sehova-makacskodott.
-Pedig jobban tennéd-emeltem fel a hangomat.
Felszaladt a szemöldöke, sosem beszéltem még vele így.Azonnal megbántam szavaimat, de nem tudtam visszaforgatni az időt.Persze, nem mondtam azt, hogy nem élveztem Vele, de én nem tekinthetek rá barátnál többre.Túl régóta ismer, mindent tud rólam, ez így biztos nem működne.Nem akarom, hogy működjön.Idegesen vette fel nadrágját, majd erősen becsapta az ajtót.A földre rogyva vártam valamire.Valami jelre, ami talán most megnyugtat afelől, hogy jelenleg lefeküdtem Harryvel, és kidobtam utána.Mekkora egy szajha vagyok!
Túl gyors volt minden.Alig van itt pár napja, talán pár hete, de rögtön így kezdeni nem igazán jó.Komoran bámultam szét a sötét szobában, majd felálltam, s az ablakon keresztül meredtem a távolba.Láttam, ahogy Harry veszettül gyorsan rohan a kocsijához, majd erélyesen becsapja az ajtót.Nagyon megbántottam.Egy szemét alak vagyok, már tudom.Szomorúan rázta fejét, így a fürtjei is mozogtak vele együtt...
Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam részt, de nem volt időm szinte egész héten...de remélem tetszett!:D
U.i.:
Kicsit sok a párbeszéd...:c
Sok idő eltelt, mire befejeztük, és már világos is volt.Nos, ideje visszatérni a világomba.És itt pontosan nem is az otthonomra célzok, hanem a baletteremre.Elbúcsúztam Liamtől, majd el indultam a jól megszokott útvonalon.Ahhoz képest, hogy a nap már merőben süti az arcomat, nincs sok ember itt.Mikor megláttam az épület ajtaját, rohamban kezdtem futni, mert láttam rajta egy lapot.
"Kedves emberek!
Az épületet ideiglenes okok miatt zárva tartjuk!Megértésüket köszönjük!"
Meglepődtem, hogy erről senki sem szólt nekem.A kezem a szemem mellé tettem, és óvatosan benéztem az üvegen keresztül.A falak szétbontva, és George sem volt a helyén.Idegesen dörömbölni kezdtem az üvegen, mire egy felháborodott munkás lépett ki az ajtón.
-Mondja, kisasszony, nem tud olvasni? Jelenleg zárva vagyuk!-förmedt rám, de nem foglalkoztam vele.
-Mi folyik itt?
-Ez az épület nagyon régi.Sajnos már nem lesz itt táncterem, hanem egy iroda lesz kialakítva benne.Sajnálom, ha sokat járt ide, és szerette, de nem tudok mit tenni.Ez a munkám-tárta szét a karjait.
-Hogyne szerettem volna...George itt van?-suttogtam.
-Nincs.De szólok, hogy kereste kedves...
-Thalia-mondtam, és el is mentem onnan.
Kellemetlenül éreztem magam, mert tudtam, hogy az én hibám is hogy keveset járok oda mostanában.Felkavarodott életembe sajnos nem tudtam betuszkolni egy-egy táncórát.Nem tudom, miért mondtam Harrynek anno, hogy be akarom fejezni.Pedig nem...
Sajnos már nem tudok mit tenni.Az a táncterem, ahova hét évesen tettem be először a lábamat, most egy irodává fog válni.De George erről miért nem szólt?
Idegesen futottam vissza az otthonomba, de nem találtam senkit.Szóval akkor Harry jelenleg nem tartózkodik a közelembe.Csodás.Lepakoltam a cuccaimat, levettem a sálamat, és fölsiettem az emeletre.Ami ott fogadott, kissé meglepett.Harry feküdt az ágyamon, aludt egy szál boxerben.Halkan felkuncogtam, de mivel nem akartam felébreszteni, ezért gyorsan betettem a karórámat a fiókomba, de ekkor egy álmos hang szólított meg.
-Thalia, ne menj-hunyorított Harry, mire csak megfordultam, és letérdeltem az ágy mellé.
-Jót aludtál?-simítottam ki egy fürtöt a hajából, mire játékosan felnevetett-aludj még, nem zavarlak-suttogtam, ám nem engedett sehova.
-Maradj-szólt erőtlenül.
Szóval így néztük egymást nem is tudom mennyi ideig, annyit tudok csak, hogy teljesen elvesztem a zöld szemeiben.Mindig is bírtam Harryben, hogy egy mosoly is levesz minden lányt a lábáról, de engem az fogott meg, hogy csodás szemei voltak.Amikor szerelmes voltam belé, akkor is így gondoltam, és most is.
-Gyönyörűek a szemeid-mondtam hangosan, mire egy erős pír öntötte el a fejemet.
-A tiéd is-röhögött fel, majd elkomorodott-voltál már szerelmes?-kérdezte, mire felkaptam a fejem.
-Hogy...én?-kérdeztem vissza.
-Miért? Ki más?-mondta rekedtes hangon.
Nem szóltam semmit.Igazán csak és kizárólag belé voltam szerelmes.
-Nem mondhatom el-suttogtam, mire bólintott.
-Tudtam-súgta a fülembe.
Igazából nem is tudom, hogy pontosan ki is lépett először, de nem is ez a fontos.Óvatosan megfogta kezeivel az arcom, majd mélyen a szemeibe nézett, a reakciót várva.Szájára néztem, ami szinte elvarázsolt.Egymásnak estünk.Megcsókoltuk egymást.Nem tudom, hogy pontosan miért, egyszerűen vágytunk egymásra.Felállított, majd ledöntött az ágyra.
-Bezárták a balettermet-mondtam az oda nem illő mondatot, mire csak egy erős öleléssel nyugtázta szavaimat.
-Sajnálom-csókolta nyakamat, mire én teljesen elolvadtam.
Hogy ezek után mi történt, az inkább nem részletezném, de annyit tudok, hogy egy csodás délelőttöm volt.Gyengéd volt, és nem olyan, mint az eddigi fiúim.Akik csak egy rongybabának használtak, és csak a saját érdekeiket nézték.Ő nem ilyen volt.Figyelte minden egyes tettemet, úgy vigyázott rám, mint még senki soha.Mosolyogva simítottam meg arcát, majd rájöttem, hogy végzetes hibát követtem el.
-Harry, ennek nem szabadott volna megtörténnie-ültem fel az ágyra, mire megdöbbenve figyelte lépéseimet.
-Ez most nem mondod komolyan...tudod, hogy mennyi ideje várok rád? Hm?-húzott vissza magához egy csókért.
-Nem, Harry.Nézd, régen szerelmes voltam beléd, de már nem.Nem tudok rád Úgy tekinteni...-sütöttem le a szemem, mire felállt, és mélyen a szemembe nézett.
-Nem foglak elengedni...-nyomott egy puszit az orromra.
-Nem, Harry, ennek nem kellett volna megtörténnie...-suttogtam, mire haragosan rám pillantott.
-Nem megyek sehova-makacskodott.
-Pedig jobban tennéd-emeltem fel a hangomat.
Felszaladt a szemöldöke, sosem beszéltem még vele így.Azonnal megbántam szavaimat, de nem tudtam visszaforgatni az időt.Persze, nem mondtam azt, hogy nem élveztem Vele, de én nem tekinthetek rá barátnál többre.Túl régóta ismer, mindent tud rólam, ez így biztos nem működne.Nem akarom, hogy működjön.Idegesen vette fel nadrágját, majd erősen becsapta az ajtót.A földre rogyva vártam valamire.Valami jelre, ami talán most megnyugtat afelől, hogy jelenleg lefeküdtem Harryvel, és kidobtam utána.Mekkora egy szajha vagyok!
Túl gyors volt minden.Alig van itt pár napja, talán pár hete, de rögtön így kezdeni nem igazán jó.Komoran bámultam szét a sötét szobában, majd felálltam, s az ablakon keresztül meredtem a távolba.Láttam, ahogy Harry veszettül gyorsan rohan a kocsijához, majd erélyesen becsapja az ajtót.Nagyon megbántottam.Egy szemét alak vagyok, már tudom.Szomorúan rázta fejét, így a fürtjei is mozogtak vele együtt...
Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam részt, de nem volt időm szinte egész héten...de remélem tetszett!:D
U.i.:
Kicsit sok a párbeszéd...:c
2014. február 10., hétfő
Chapter 10.
.gif)
-Harry, miért viszel hozzá?-kérdeztem, miközben próbáltam kiszabadulni erős szorításából.
-Megmondod neki hogy mit gondolsz, és végre le fog szállni rólad-nézett vissza komor arccal.
Mindenkin keresztül átgázolt, mit sem törődve a felháborodott embereken.Sajnos, mivel mögötte voltam, a gonosz tekinteteket én kaptam el.A szívem hevesebben dobogott, ahogy egyre közelebb kerültünk hozzá.Nem vett észre, csak az oldalát láttam.Harry pár méterrel előtte megállt, és otthagyott.Egy puszit nyomott arcomra, majd elment.Rengeteg kérdés zakatolt a fejemben.A számat rágva kerültem közelebb hozzá.Mikor már csak pár centi volt köztünk a távolság, óvatosan megfogtam a vállát.Megrezzent, és mikor felém nézett, elmosolyodott.
-Thalia...te hogy hogy itt vagy?-tárta ölelésre karjait, de én eltoltam magamtól-sajnálom.
-Itt vagyok, Liam.Beszéljünk-ültem le mellé egy székre, kértünk két italt-mond.Hallani akarom a te sztoridat-kulcsoltam össze a kezemet, mire ő nagy levegőt vett.
-Nos.Igen, tényleg volt egy barátnőm, és tényleg összetörtem a szívét-nézett maga elé, és meg szótlanul hallgattam-viszont nem lett egy lelki roncs, mert egy hét után már a barátnőivel tojásokat dobtak az ablakomra-nevetett fel, mire nekem is mosolyra húzódott a szám-érted? Nézd, nem akarlak elveszíteni.Ha akarod, mindent csak szépen sorjában csinálunk, semmi sem fogunk elsietni-dőlt felém, és megfogta a kezem.
Őszintén szólva nem tudtam, mit válaszoljak.Lehet, hogy hazudik? A távolba meredtem, ahol Harry ideges figyelte, hogy mit művel velem Liam.Nem biztos, hogy most Harryre kéne hallgatnom.Ha én boldog lennék Liammal, akkor az nekem jó.
-Rendben-mondtam ki, mire egy erős ölelést kaptam Liamtől-Liam, miért mondtad, hogy jó barátok vagytok Harryvel, és miért nem mondtad, hogy nem vagy vele jóban?
-Azért, mert azt hittem, már nem vagyunk annyira ellenségek, és hogy ő azt akarja, hogy neked jó legyen.De tévedtem-vonta meg a vállát.
-Én mindig a jót akarom Thalianak-termett ott Harry, és farkasszemet nézett Liammal.
-Aha.Ezért nem akarod, hogy együtt legyek vele, mi?-vonta meg a szemöldökét.
Ekkor Harryn szinte eluralkodott a düh, majd hirtelen elindult felé.Azonnal felpattantam, majd közéjük álltam.Két izmos testet fogtam, mindegyikük szerintem élvezte a helyzetet.Kérően Harry felé pillantottam, aki kicsit nyugodtabban megfogta a kezemet, majd elráncigált a helységből.
-Szia Thalia!-intett Liam, mire féloldalasan elmosolyodtam.
Nem telt bele pár percbe, de már a kocsiban ültünk.Nem szólt semmit, csak idegesen a kormányon pihentette a kezét.Halk szitkozódások közepette rázta a fejét.Nem tudom, hogy ilyenkor meg merem-e szólítani szegényt.Általában ilyenkor hallgatni szokás, de hát ugye ilyenkor az emberek tesznek a szokásokra, csak azt akarják hallani, hogy mi is történt.
-H-Harry-dadogtam, mire a zöld szempár engem vizslatott-most mit csinálunk?
-Nem tudom.Őszintén nem tudom-meredt ki az ablakon-nem akarom, hogy vele legyél-kipattantak a szemeim.
-Miért?-háborodtam fel enyhén.
-Mert jót akarok neked.
-Aha.Oké-azzal a lendülettel kiszálltam a kocsiból.
Nem érdekelt, hogy jót akar nekem.Engem nem érdekel, ha veszélyes.Csak őt akarom, hogy szeressen...Harry kiabált még egy "nagy hibát követsz el" félét, majd visszamentem a klubba.Ha annyira félt tőle, miért engedett ki engem a kocsiból, miért nem rángatott vissza? Ja! Mert ismer...
Idegesen kerestem tekintetemmel Liamot, de már nem találtam sehol.Egy bárszéken helyet foglaltam, majd visszautasítottam, hogy bármilyen italt is szolgáljanak fel nekem.Egy idő után feladtam a keresést, reménytelennek tűnt.Aztán oldalra pillantottam.Ott volt Liam, éppen felvette a kabátját.Hevesen utána kiabáltam, de nem hallott engem.Elkezdtem szedelődzködni, hogy minél előbb utolérjem.Már csak a táskámat kellett a vállamra pakolni, és már mentem is.Gyalog sétálgatott.Óvatosan tipegtem a magassarkúmban, vigyázva, hogy ne találkozzon az arcom a földdel.
-Liam!-kiáltottam utána.
Megtorpant, és megfordult.Vigyorogva indult felém, mire én csak néztem ahogy egyre közelebb ér hozzám.Én ügyetlenül figyeltem minden egyes lépését, majd csak azt vettem észre, hogy a lehajtott fejem előtt két láb áll.Óvatosan felpillantottam, és megláttam a barna szemeket.
-Hát te?-kérdezte mosolyogva
-Harry kiakasztott.Az mondja, hogy ne találkozzunk többet.Nem akarok neki engedelmeskedni-suttogtam a leges leghalkabban, úgy, hogy csak ő hallhassa.
-Akarsz velem hazajönni?-durmogta a fülembe, mire csak bólintottam.
Azzal kézen fogott, és így ballagtunk el.Amikor éppen nem rám figyelt, őt néztem.Bevallom, a sötét nagyon jól áll neki.Tökéletesen megmutatja, hogy tipikusan az a rossz fiú.Elbambultam, és nem vettem észre, hogy éppen rajtam röhög.
-Mi olyan nagyon érdekes rajtam?-vonta fel a szemöldökét, mire én csak elpirultam-nyugi, engem bármikor nézhetsz bármilyen körülmény között-karolta át a vállamat.
Egy kis melegséget éreztem a szívemben.Végre valaki törődik velem! El sem tudtam képzelni.Az a sok sírás, az aggódás, a félelem elszállt.Nem akarok semmit elsietni, mert tényleg nem igazán ismerem Liamot, de remélem nem fogunk valami kis szösszenet dolgon összekapni.Mert én sem akarom elveszíteni.Tovább sétálgattunk, majd megálltunk a jó öreg panelháznál.De ja vu érzésem támadt.Újra felvitt engem a szokásos szobájába.
-Emlékszel, amikor utoljára voltál itt? Pár nappal ezelőtt...-nosztalgiázott Liam.
-Nem akarok róla beszélni.Bocsi-motyogtam az orrom alatt.
-Akarsz valami enni? Van bolognai-nyitotta ki a hűtőt.
-Az most jól esne-ültem le az asztalhoz.
Kivette az ételt, majd berakta a mikróba.Terjengett az illata, és már attól is hümmögni kezdtem.Majd jött a jellegzetes hang, és a gőzölgő étel elém tárult.Megkóstoltam.
-Milyen?-kérdezte, miközben bort töltött nekem.
-Úr Isten.Ez...ez rohadt finom-faltam a kaját, mire felnevetett.
-Úgy látszik, nálad sem lesz panasz-kacsintott.
Kortyoltam egyet a borból, ami még jobban finomabbá tette az ételt.Ha tudtam volna, hogy ilyen finomat főz, esküszöm megoldottam volna,hogy a rokona legyek.Apropó, rokonok.
-Liam, van testvéred?-kérdeztem, mire abbahagyta az evést, és a villa szinte kiesett a kezéből.
-Miért akarod tudni?-komorodott el.
-Csak kérdeztem-húztam be magamat.
Nagyot nyelt.Jesszus, ez azt jelent, hogy most ki fog dobni a lakásból?...
-Nincs tesóm-vonta meg a vállát.
-És a szüleid?-kérdezgettem tovább.
-A szüleim? Tényleg akarod te tudni?-suttogta.
-Ha nem szeretnéd, nem kell elmondanod.
-Na jó, most már csak azért is elmondom.De előre szólok, nem egy Happy End-tette fel az ujját, majd felsóhajtott, és elszomorofott-sosem volt csodás gyerekkorom.Apám rendszeresen vert, és anyámat is ütötte, verte.Egy cipőt sem engedett megvenni nekem, mindig piára költötte.Volt, hogy egyszer részegen jött haza, és már éjjel volt, kinyitotta a szekrényemet, és ráhúgyozott.Egy ruhám volt, és azzal kellett másnap suliba mennem...aztán ahogy nagyobb lettem, pontosabban 17 éves, anyukám...megölte magát, össze evett minden gyógyszert, már nem bírta a nyomást.Nem is mert tőle elválni, félt hogy követni fogja.Én megpróbáltam neki segíteni, de túlságosan is terrorba voltunk.Én találtam meg a padlón, eszméletlenül.A kezében szorongatott egy levelet.Nem foglalkoztam vele , zsebre dugtam,és hívtam a mentőket.Már ott elmondták, hogy meghalt.Nem tudod elképzelni, hogy mennyire de mennyire gyűlöltem apámat, és hogy mennyire összeroppantam.A levélben az volt, hogy azonnal menjek el apámtól, és hogy soha többé ne jöjjek vissza.Így hát még aznap elmentem otthonról, most kb 5.000 km választ el apámtól.De soha többé nem akarom látni-fújta ki magát.
Egy kis könnycsepp gördült le arcán.Én nem tudtam mit mondani.Szegény Liam, hogy lehet ilyen kegyetlen apja? Azonnal karjaimba zártam szegényt, hiszen egy cipőben járunk szinte.Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig voltunk így.
-Sajnálom-simítottam meg a fejét.
-Ne sajnáld-szorított erősen.
Egy puszit nyomtam a fejére, majd elpakoltuk a tányérokat, és tv-t néztünk, amíg el nem aludtam...
-Megmondod neki hogy mit gondolsz, és végre le fog szállni rólad-nézett vissza komor arccal.
Mindenkin keresztül átgázolt, mit sem törődve a felháborodott embereken.Sajnos, mivel mögötte voltam, a gonosz tekinteteket én kaptam el.A szívem hevesebben dobogott, ahogy egyre közelebb kerültünk hozzá.Nem vett észre, csak az oldalát láttam.Harry pár méterrel előtte megállt, és otthagyott.Egy puszit nyomott arcomra, majd elment.Rengeteg kérdés zakatolt a fejemben.A számat rágva kerültem közelebb hozzá.Mikor már csak pár centi volt köztünk a távolság, óvatosan megfogtam a vállát.Megrezzent, és mikor felém nézett, elmosolyodott.
-Thalia...te hogy hogy itt vagy?-tárta ölelésre karjait, de én eltoltam magamtól-sajnálom.
-Itt vagyok, Liam.Beszéljünk-ültem le mellé egy székre, kértünk két italt-mond.Hallani akarom a te sztoridat-kulcsoltam össze a kezemet, mire ő nagy levegőt vett.
-Nos.Igen, tényleg volt egy barátnőm, és tényleg összetörtem a szívét-nézett maga elé, és meg szótlanul hallgattam-viszont nem lett egy lelki roncs, mert egy hét után már a barátnőivel tojásokat dobtak az ablakomra-nevetett fel, mire nekem is mosolyra húzódott a szám-érted? Nézd, nem akarlak elveszíteni.Ha akarod, mindent csak szépen sorjában csinálunk, semmi sem fogunk elsietni-dőlt felém, és megfogta a kezem.
Őszintén szólva nem tudtam, mit válaszoljak.Lehet, hogy hazudik? A távolba meredtem, ahol Harry ideges figyelte, hogy mit művel velem Liam.Nem biztos, hogy most Harryre kéne hallgatnom.Ha én boldog lennék Liammal, akkor az nekem jó.
-Rendben-mondtam ki, mire egy erős ölelést kaptam Liamtől-Liam, miért mondtad, hogy jó barátok vagytok Harryvel, és miért nem mondtad, hogy nem vagy vele jóban?
-Azért, mert azt hittem, már nem vagyunk annyira ellenségek, és hogy ő azt akarja, hogy neked jó legyen.De tévedtem-vonta meg a vállát.
-Én mindig a jót akarom Thalianak-termett ott Harry, és farkasszemet nézett Liammal.
-Aha.Ezért nem akarod, hogy együtt legyek vele, mi?-vonta meg a szemöldökét.
Ekkor Harryn szinte eluralkodott a düh, majd hirtelen elindult felé.Azonnal felpattantam, majd közéjük álltam.Két izmos testet fogtam, mindegyikük szerintem élvezte a helyzetet.Kérően Harry felé pillantottam, aki kicsit nyugodtabban megfogta a kezemet, majd elráncigált a helységből.
-Szia Thalia!-intett Liam, mire féloldalasan elmosolyodtam.
Nem telt bele pár percbe, de már a kocsiban ültünk.Nem szólt semmit, csak idegesen a kormányon pihentette a kezét.Halk szitkozódások közepette rázta a fejét.Nem tudom, hogy ilyenkor meg merem-e szólítani szegényt.Általában ilyenkor hallgatni szokás, de hát ugye ilyenkor az emberek tesznek a szokásokra, csak azt akarják hallani, hogy mi is történt.
-H-Harry-dadogtam, mire a zöld szempár engem vizslatott-most mit csinálunk?
-Nem tudom.Őszintén nem tudom-meredt ki az ablakon-nem akarom, hogy vele legyél-kipattantak a szemeim.
-Miért?-háborodtam fel enyhén.
-Mert jót akarok neked.
-Aha.Oké-azzal a lendülettel kiszálltam a kocsiból.
Nem érdekelt, hogy jót akar nekem.Engem nem érdekel, ha veszélyes.Csak őt akarom, hogy szeressen...Harry kiabált még egy "nagy hibát követsz el" félét, majd visszamentem a klubba.Ha annyira félt tőle, miért engedett ki engem a kocsiból, miért nem rángatott vissza? Ja! Mert ismer...
Idegesen kerestem tekintetemmel Liamot, de már nem találtam sehol.Egy bárszéken helyet foglaltam, majd visszautasítottam, hogy bármilyen italt is szolgáljanak fel nekem.Egy idő után feladtam a keresést, reménytelennek tűnt.Aztán oldalra pillantottam.Ott volt Liam, éppen felvette a kabátját.Hevesen utána kiabáltam, de nem hallott engem.Elkezdtem szedelődzködni, hogy minél előbb utolérjem.Már csak a táskámat kellett a vállamra pakolni, és már mentem is.Gyalog sétálgatott.Óvatosan tipegtem a magassarkúmban, vigyázva, hogy ne találkozzon az arcom a földdel.
-Liam!-kiáltottam utána.
Megtorpant, és megfordult.Vigyorogva indult felém, mire én csak néztem ahogy egyre közelebb ér hozzám.Én ügyetlenül figyeltem minden egyes lépését, majd csak azt vettem észre, hogy a lehajtott fejem előtt két láb áll.Óvatosan felpillantottam, és megláttam a barna szemeket.
-Hát te?-kérdezte mosolyogva
-Harry kiakasztott.Az mondja, hogy ne találkozzunk többet.Nem akarok neki engedelmeskedni-suttogtam a leges leghalkabban, úgy, hogy csak ő hallhassa.
-Akarsz velem hazajönni?-durmogta a fülembe, mire csak bólintottam.
Azzal kézen fogott, és így ballagtunk el.Amikor éppen nem rám figyelt, őt néztem.Bevallom, a sötét nagyon jól áll neki.Tökéletesen megmutatja, hogy tipikusan az a rossz fiú.Elbambultam, és nem vettem észre, hogy éppen rajtam röhög.
-Mi olyan nagyon érdekes rajtam?-vonta fel a szemöldökét, mire én csak elpirultam-nyugi, engem bármikor nézhetsz bármilyen körülmény között-karolta át a vállamat.
Egy kis melegséget éreztem a szívemben.Végre valaki törődik velem! El sem tudtam képzelni.Az a sok sírás, az aggódás, a félelem elszállt.Nem akarok semmit elsietni, mert tényleg nem igazán ismerem Liamot, de remélem nem fogunk valami kis szösszenet dolgon összekapni.Mert én sem akarom elveszíteni.Tovább sétálgattunk, majd megálltunk a jó öreg panelháznál.De ja vu érzésem támadt.Újra felvitt engem a szokásos szobájába.
-Emlékszel, amikor utoljára voltál itt? Pár nappal ezelőtt...-nosztalgiázott Liam.
-Nem akarok róla beszélni.Bocsi-motyogtam az orrom alatt.
-Akarsz valami enni? Van bolognai-nyitotta ki a hűtőt.
-Az most jól esne-ültem le az asztalhoz.
Kivette az ételt, majd berakta a mikróba.Terjengett az illata, és már attól is hümmögni kezdtem.Majd jött a jellegzetes hang, és a gőzölgő étel elém tárult.Megkóstoltam.
-Milyen?-kérdezte, miközben bort töltött nekem.
-Úr Isten.Ez...ez rohadt finom-faltam a kaját, mire felnevetett.
-Úgy látszik, nálad sem lesz panasz-kacsintott.
Kortyoltam egyet a borból, ami még jobban finomabbá tette az ételt.Ha tudtam volna, hogy ilyen finomat főz, esküszöm megoldottam volna,hogy a rokona legyek.Apropó, rokonok.
-Liam, van testvéred?-kérdeztem, mire abbahagyta az evést, és a villa szinte kiesett a kezéből.
-Miért akarod tudni?-komorodott el.
-Csak kérdeztem-húztam be magamat.
Nagyot nyelt.Jesszus, ez azt jelent, hogy most ki fog dobni a lakásból?...
-Nincs tesóm-vonta meg a vállát.
-És a szüleid?-kérdezgettem tovább.
-A szüleim? Tényleg akarod te tudni?-suttogta.
-Ha nem szeretnéd, nem kell elmondanod.
-Na jó, most már csak azért is elmondom.De előre szólok, nem egy Happy End-tette fel az ujját, majd felsóhajtott, és elszomorofott-sosem volt csodás gyerekkorom.Apám rendszeresen vert, és anyámat is ütötte, verte.Egy cipőt sem engedett megvenni nekem, mindig piára költötte.Volt, hogy egyszer részegen jött haza, és már éjjel volt, kinyitotta a szekrényemet, és ráhúgyozott.Egy ruhám volt, és azzal kellett másnap suliba mennem...aztán ahogy nagyobb lettem, pontosabban 17 éves, anyukám...megölte magát, össze evett minden gyógyszert, már nem bírta a nyomást.Nem is mert tőle elválni, félt hogy követni fogja.Én megpróbáltam neki segíteni, de túlságosan is terrorba voltunk.Én találtam meg a padlón, eszméletlenül.A kezében szorongatott egy levelet.Nem foglalkoztam vele , zsebre dugtam,és hívtam a mentőket.Már ott elmondták, hogy meghalt.Nem tudod elképzelni, hogy mennyire de mennyire gyűlöltem apámat, és hogy mennyire összeroppantam.A levélben az volt, hogy azonnal menjek el apámtól, és hogy soha többé ne jöjjek vissza.Így hát még aznap elmentem otthonról, most kb 5.000 km választ el apámtól.De soha többé nem akarom látni-fújta ki magát.
Egy kis könnycsepp gördült le arcán.Én nem tudtam mit mondani.Szegény Liam, hogy lehet ilyen kegyetlen apja? Azonnal karjaimba zártam szegényt, hiszen egy cipőben járunk szinte.Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig voltunk így.
-Sajnálom-simítottam meg a fejét.
-Ne sajnáld-szorított erősen.
Egy puszit nyomtam a fejére, majd elpakoltuk a tányérokat, és tv-t néztünk, amíg el nem aludtam...
2014. február 9., vasárnap
Kérés!:)
Halihó!:) Hű, nem volt még ilyen bejegyzés, de most lehet kicsit le lesztek lombozva.NEM résszel jöttem, azért nehari:3 Szeretlek titeket <3:D Nos, akkor mondom is a szitut:
- Verseny: Hát, ezt már jó rég óta kiterveltem.Ez abból állna, hogyha elérem mondjuk a 3.000 látogatottságot, és mondjuk lesz 10 feliratkozóm, akkor csinálok egy versenyt, kategóriákkal, nyereményekkel.A döntés az csak rajtatok áll.Nekem mindegy, hiszen így is- úgy is folytatom a blogot, de gondolom titeket is érdekelne ilyesmi dolog;DD
- Kinézet: Aki a kezdetektől követi szerény kis irományomat, az tudja, hogy legalább 4-féle kinézete volt a blognak.Nos, ez azért van, mert ha én egyszer kigondolok, vagy találok egy ELVIHETŐ!!) fejlécet, akkor én ahhoz igazítom a blogot, mert nagyon tetszik.:D Ez speciel, ami most van, saját kreálmány, remélem azért valamennyire tetszik...de tessék kommentelni hogy tetszik-e vagy sem, és írjátok meg hogy miért, hiszen ez csak ÉPÍTŐ kritika lenne.:D
- Pipák: Itt nincs sok mondanivalóm.Gyakorlatilag ugyan az, mint kicsit feljebb.Ha nem tetszik, akkor ÍRD MEG, HOGY MI NEM TETSZIK RAJTA, MERT HA NEM ÍROD MEG, SAJNOS NEM TUDOK RAJTA VÁLTOZTATNI!!!
- Zene: Én általában úgy írom a blogot, hogy azokat a zenéket hallgatom meg először, amik a blogon be vannak állítva.Ez mind szép és jó, csak nagyon kevés zene van, így folyton ismétlődnek, és gondolom, ez titeket is zavar.EZÉRT KÉREK MINDEN KEDVES OLVASÓT, HOGY EHHEZ A BEJEGYZÉSHEZ KOMMENTELJEN NEKEM ZENÉKET, AMIK ILLENEK A BLOG HANGULATÁHOZ, ILLETVE AZT IS ÍRD MEG, HOGY MELYIK AZ A ZENE, AMIT FELTÉTLENÜL KI KELL VENNEM A BLOGBÓL!
Ennyi lett volna, remélem azért páran kommenteltek!:)
Bogi xx
2014. február 5., szerda
Chapter 9.
Még mindig a rémálom hatása alatt voltam.Nagyon féltem.Kezem és lábam szinte felváltva remegett.Enyhén könnyes szememet megtörölve takartam vissza hideg testemet.Próbáltam még visszaaludni, de sajnos nem sikerült.
Ez az álom...Liam megvert, megcsókoltam Harryt...tényleg csak egy álom lehet.Régebben éreztem Harry iránt valamit, de sajnos már nem.Pedig akkor éreztem, hogy ő az igazi.Bár nem történt semmi köztünk, én akkor is éreztem valamit...és Liam.Nehéz bevallani, illetve rossz is ezt mondani, de hiányzik.Bár csak másfél napja ismerem, de hiányoznak a puha ajkak, az a nézés, hiányzik az ölelése, a támasza...de sajnos, ha tényleg olyan, mint amilyennek Harry beállítja, akkor nekem nincs vele dolgom.Viszont túlságosan is vonzódok hozzá, nem tudom elengedni.Mindig mindenben másokra hallgatok, soha sem megyek a saját fejem után.Lehet, hogy most az egyszer ki kéne próbálni.A saját utamat akarom járni.Senki másét.Vagyok olyan erős, hogy kibírjak egy-két pofont az élettől.Mindig a családom adott tanácsot nekem...apropó, család.Anyáék nem hívnak, nem írnak, egyszerűen semmi.Nem fogok minden pillanatban rájuk gondolni, és hívogatni őket.Majd hívnak, ha akarnak.De akkor is...ők is hiányoznak.Hiányzik a régi életem.
Valakit hallottam, ahogy ballag a lépcsőn.A szívem zakatolni kezdett, majd a takaró alá bújtam.Féltem, hogy Liam az, féltem, hogy tényleg megteszi.
-Thalia?-hallottam meg egy rekedtes hangot.
A szívem már nem dübörgött eszeveszettül, szépen lelassult, és már kibújtattam fejemet az anyag fogságából.Két zöld szempár pillantott rám.
-Sajnálom-ült le mellém az ágyra Harry, majd megfogta a kezem.
Ösztönösen elhúztam, ugyanis haragudtam rá.Hogy volt képes elmenni azzal a lánnyal?
-Haragszom rád-duzzogtam.
-Nagy volt a kísértés-sütötte le a szemét, de csak egy pillanatra-hé, mi a baj?-kérdezte aggódva, mire legyintettem egyet-mond el, kérlek.
Nagy levegőt vettem, mire az aggódás a szemében sokkal nagyobb volt mint pár másodperccel ezelőtt.Az ablakba meredtem, mire Harry követte minden mozdulatomat.Azt sugallta a tekintete, hogy ha nem mondom el rögtön, hogy mi történt, itt helyben mindent felborít.Szépen sorjában, de akadozva meséltem el neki mindent töviről-hegyire.Még azt is, hogy megcsókoltam.
-Nagy a fantáziád-köhintett egyet.
-Tudom.És most mi lesz?-kérdeztem tőle, mire felvont szemöldökkel engem vizslatott-most akkor minden egyes áldott nap ide fog jönni, és azon lesz hogy minél előbb le tudjon veled feküdni itt?-kérdeztem, mire elröhögte magát.
-Szakítottam vele.
-Mi?-pattantak ki a szemeim, mire csak féloldalasan elhúzta a száját-sajnálom-simítottam meg erős karját, amibe beleborzongtam.
-Ne sajnáld.Viszont van egy VIP bulira két jegyem, és egy szabad-húzogatta fel a szemöldökét.
Ha belegondolok,gyakorlatilag soha nem mozdulok ki itthonról.Kell egy kis változás.Bólintottam.
-Nyolcra itt vagyok-adott egy puszit homlokomra, majd el is ment.
Még hallottam, ahogy becsapja az ajtót, és elhalad fekete kocsijával.Aztán a számat rágva töprengtem, hogy vajon mit is vegyek fel.Nem igazán volt miből válogatni.Kinyitottam a szerényemet, és szinte mindent kipakoltam.Találtam egy dobozt.Összeráncolt homlokkal bámultam a különös, rózsaszín masnis dobozt.Nagy volt. Egy cetli is rá volt aggatva:
"Boldog Karácsonyt Thalia! Reméljük megtalálod!"
Azonnal a számhoz kaptam.Szóval erről a meglepetésről beszélt anya és a testvérem!Soha nem gondoltam volna,hogy meglepnek egy ruhával.Lehet hogy megnéztem, de elfelejtettem kinyitni? Hát, ezt már nem tudom meg.
.jpg)
-Te nyomorult-esett nekem Charlotte-miattad szakított velem Harry-őrjöngött-ne fogd azt a hülye kávédat-ütötte ki a kezemből a poharat.
-Te normális vagy? Na, jó, most takarod innen ki! Nem miattam szakított velem Harry.Szerintem magadtól is rájöhettél volna, hogy egy rámenős liba vagy.Még mindig itt vagy?! Takarodj!-ordítottam nála hangosabban.
-Elmegyek.De tudod, nekem azt mondta, hogy mást szeret.És vajon ki mást szeretne?-majd elhagyta a házat.Becsukta maga mögött az ajtót.Ki lehet az a "más?".Lehet, hogy én?Örülnék neki, de már nem tekintek rá úgy.Felkaptam a telefonom, majd azonnal Harryt hívtam.
-Harry, itt volt Charlotte.Balhét csapott-fogtam a fejem.
-M-mit mondott neked?-dadogott.Akkor igaza volt.
-Tudom, Harry.Ki az a más?
-Nyolckor találkozunk-azzal le is tette a telefont.
Beigazolódott a gyanúm.Lehet, hogy Harry engem...szeret? Nem, kizárt dolog.Eltereltem kusza gondolataimat.
*Pár órával később*
Már csak egy óra, és itt van.Kifújtam a levegőt, majd felvettem a csodás ruhát.A fejemen kívül minden egyes porcikámmal meg voltam elégedve.Fekete magassarkúm legalább 5 centivel megemelt.Óvatosan tipegtem a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magamat.Nagyon régen sminkeltem magamat...talán fél éve. Ügyetlenül fogtam meg egy ecsetet, és elkezdtem a "varázslatot".A végén meg voltam elégedve magammal. Hajamat enyhén kivasaltam, de hagytam benne egy kis hullámot.Csengettek.Vadul kalapáló szívem indultam le az emeletről, ugyanis eszembe jutott amit Charlotte mondott.Mielőtt még kinyitottam volna, magamat nyugtattam, hogy ne essek neki azonnal kérdésekkel.Amikor kinyitottam, szinte tátva maradt a szám.Fekete zakó,fehér, egyszínű pólóval, és tornacipő. Lazán nekidőlt az ajtófélfának, és engem vizslatott.Szinte kipattantak a szemei, azt sem tudta, hogy hirtelen hova nézzen.Én szinte elkábultam, mert a ballagáson kívül soha nem láttam még öltönyben.Jó rég volt.
-N-nagyon jól nézel ki-dadogta, mire én felröhögtem.
-Hagyjuk a bókot, hónapok óta nem jártam sehol.Biztos lesznek majd nálam csinosabb lányok is-legyintettem, mire mosolyogva megrázta a fejét-kiről beszélt Charlotte?-tettem csípőre a kezem, mire bejött, mert gondolom fázott kicsit.
-Nem rólad beszélt...hanem...hm...Jenniferről!-ötletelte ki.
-Igen? Szívesen megismerném...-mosolyogtam kajánul, mire hunyorítva rám pillantott.
-Megyünk, vagy nem?
Bólintottam, mire az ajtót tágabbra nyitotta.Összehúztam a kabátom, mert hűvös volt.Beültem a fekete kocsi anyós ülésére, mire ő is beült.Érezni lehetett rajta, hogy kölnit használ.Beszippantottam az enyhe, mégis érezhető illatot.Beindult a motor, s a már-már sötét égbolt alatt haladtunk.Egyszer sem szólaltam meg annak reményében, hogy hátha elmondja nekem, hogy mi ez az egész.De nem.Egy szót sem szólt, egész út közben.Egyik pillanatban megállt.
-Itt vagyunk-fújta ki a levegőt, mintha egy szörnyűség lett volna együtt tölteni velem 5 percet.
Nagyon sóhajtottam, majd összeszedtem a cuccaimat, és kiléptem a kocsi ajtaján.Elegánsnak mondható épület, az üvegen keresztül láttam pár embert bulizni.Harry megfogta a derekamat, mire összerezzentem.Kicsit megijedtem érintésétől, de hamar megnyugodtam.Meleg volt az épületben, s ahogy megláttak minket, felvittek minket a VIP páholyba.
-Pontosan miért is vagyunk itt?-ültem le egy bárszékre.
-Bulizni-vonta meg vállát, és kért két martinit.
-Harry, nem akarom magam a ságra földig leinni.
-Nem fogsz.Ezt az egyet, na-fogta meg a poharat, és koccintottunk.
Körbenéztem.Szinte mindenki józan volt, buliztak és jól el szórakoztak.Pár fiú engem nézett, de nem figyeltem rájuk túlságosan, ugyanis amikor Harry észrevette őket, s egy haragos pillantást vetett rájuk, azonnal megfordultak.Annyira szeretem, amikor ilyen védelmező.Nagyon-nagyon szeretem.A legjobb barátom ősidők óta.Rápillantottam, mire felcsillant a szeme.Csuklómat lágyan megfogta, s elhúzott egészen a táncparkettig.
-Nem tudok táncolni-suttogtam.
-Nem is kell, majd vezetlek-vigyorodott el.
Mélyen a szemembe nézett.Egy lassú szám következett.Közelebb húzott magához, karjaimat a nyaka köré fontam, megfogta a derekamat, s így táncoltunk.
-Tetszik a hely?-kérdezte enyhén rekedtes hangon.
-Eléggé.Többször is eljöhetnénk ide-fúrtam a nyakába a fejemet.
Ő is ugyanígy tett.Göndör fürtjei csikizték a nyakamat.Kicsit felkuncogtam, mire értette a célzást, s enyhén puszilgatni kezdte a nyakamat.Mikor már kezdett kicsit kellemetlen lenni a helyzet, kezemet erős mellkasára téve eltoltam magamtól.
-Harry, mi csinálsz?-tettem vissza kezemet a tarkójára.
-Bocsi.Túl jó illatod van-szippantott a levegőbe.
-Egy barát akkor sem csinál ilyet-pirultam egyet, mire csak bólintott egyet.
Átölelt, és így táncoltunk tovább.Szeretem Harryt, de csak barátilag.Minden esetre nincs berúgva, sőt, azt az egy martinit sem kellett volna meginnia, hiszen vezet.De majd kijön belőle.Államat a vállára támasztottam, s így susogtunk egymást fülébe.Egyszer csak megpillantottam azt a személyt, akivel nagyon nem akartam találkozni.Kezdtem volna futni, futni ameddig tudok, de nem tudtam, mivel Harry szorítása túl erős volt.
-Hová mész?-kérdezte, majd abba az irányba nézett, amerre én.
Visszapillantott rám, majd újra rá.Szemeimből lassacskán előbújt egy könnycsepp, mire Harry karon fogott, s odavitt hozzá...
Hogy ki volt a titokzatos idegen? A következő részben kiderül! <3
2014. február 2., vasárnap
Chapter 8.
.gif)
Egész este nem aludtam.Teljesen lesokkolt az, hogy Harry inkább azzal a lotyóval henyeleg, aki szerintem nem is érdemelné meg, hogy a barátnője legyen.És Liam...Nem tudom, mi lesz.Lehet, hogy soha többé nem látom.Miért mondta azt, hogy bírja Harryt? Azt hittem, szeretem.De csalódnom kellett.Tényleg olyan, mint amilyennek Harry beállította? Vagy csak védeni akart engem tőle? Egyszerűen nem értem.Viszont mind a kettőjükre rettenetesen haragszom.Lassan kezdem azt hinni, hogy egyedül halok meg.Nagyokat pislogva próbáltam elaludni, több-kevesebb sikerrel.Amikor már majdnem elnyomott az álom, a telefonom csörgött.Morogva fogtam meg a készüléket, majd csak annyit láttam, hogy Liam az.Nem akartam vele beszélni, így kinyomtam.Ám amikor még ötször csörrent meg miatta a mobilom, haragosan felvettem.
-Mit akarsz?-mordultam rá.
-Miért nem veszed fel?-kiáltott bele a telefonba.
-Szerinted ezek után akarok veled beszélni?-nyöszörögtem, ugyanis álmos voltam.
-Beszéljük meg, kérlek-hangja lágy, mégis utasító volt.
-Adj időt.És kérlek, ne gyere ide.Aludni szeretnék-suttogtam, majd letette.
Remélem felfogta az üzenetet.Nem akarok senkivel sem találkozni, és senkivel se beszélni.Egyszerűen csak aludni akartam egész nap.Befordultam a fal felé,összeszorítottam a párnámat.Hiányzik a testvérem.És anyu.Ilyenkor mindig ők vigasztaltak, ők adtak támaszt.Apám miatt eltűntek az életemből.Ezt sem fogom neki soha megbocsájtani.Egyre nehezebb lett a szemem, majd végül csukva maradt...
Hangos dörömbölésre lettem figyelmes.Szemeim azonnal kipattantak.Azt hittem, Harry az.A püfölések egyre hangosabban voltak, majd egy hangos "megyek! kiáltással leballagtam a lépcsőn.Hangosan krákogott az illető.Szemeimet forgatva nyitottam ajtót.Egy férfi magaslott fölém.Nagyon megijedtem.Arcán egy fekete maszk, mint a rablóknak.Barna szemeiben forgott a düh.Lábaim remegni kezdtek.Nem szólt semmi, csak magához húzott, amire felsikoltottam.Megint kezdődik? Erősen a fenekembe markolt, mire én megrúgtam a térdét.Összekuporodott, én pedig felrohantam.A tesóm szekrényébe menekültem.Halkan becsuktam az ajtaját.Zihálva vettem a levegőt.Nem volt a közelembe se telefon.Mi lesz, ha megtalál? Megerőszakol? Elrabol? Hol van ilyenkor Harry vagy Liam? Miért mondtam azt Liamnak, hogy ne jöjjön ide?! Miért?
Hangos dobogást hallottam.Halkan pityeregni kezdtem, nem akartam, hogy megtaláljon.Már nagyon féltem, ajkaim remegtek, szemeimből dőltek a könnyek.Kicsapódott egy ajtó, majd csörömpölést hallottam.Az illető valami összetört.Résnyire kinyitottam a szekrényajtót, és pont beláttam a szobámba.Teljes káosz.Gyorsan visszacsuktam.
Majd elért abba a szobába, ahol én voltam.Igyekeztem nem mocorogni, nem zihálni a félelemtől.Felfordított mindent, majd becsuktam a szemem.Kinyitotta a szekrény ajtaját.Hallottam, hogy felröhög, és kirángatott belőle.A földre rogytam a nagy lendülettől.Nem engedett felállni.Belém rúgott.
Azt hittem, ott esek össze a fájdalomtól.Felordítottam, majd még egyszer megtette.Azt hittem, már alig élek.Hanyatt fordított, majd rám ült.Két kezemet fejem mellé rakta, s erősen megszorította.Hangosan zokogni kezdtem.
- Miért teszed ezt velem?-zokogtam, és ordítottam vele.
-Tetszel nekem-hajolt le, és suttogta a fülembe.
Erősen ficánkoltam, nem akartam, hogy megcsókoljon, vagy esetleg mást csináljon.Rugdostam.
-Mi van te ribanc?-mondta , és ököllel az arcomba ütött.
Éreztem, hogy vérzek.Jobbra pillantva láttam, hogy a vérem a szőnyegen végezte.Már tényleg alig éltem.Felállt, és erős bakancsával megint belém rúgott.
-Rohadj meg-köhögtem a földön.
-Hol tartod az értékeidet?-kérdezte, mit sem törődve, hogy éppen haldoklom.
Nem szóltam semmit, csak üvöltöttem a fájdalomtól.Nincs senkim.Mindenki elhagyott.
Hajamat megszorítva ráncigált engem.Üvöltözött velem, én pedig már ájulva feküdtem.Hirtelen kinyitottam a szemem, majd abbahagyta a ráncigálást.Leguggolt, majd csak annyit láttam, hogy egy maszkot dob elém.Levette.Felpillantottam, és megállt a szívem.Liam volt az.
-Az enyém lehettél volna.De te kidobtál.Most megfizetsz-suttogta, mire abbahagytam a sírást.
Államat megtámasztva megcsókolt.Nem érdekelte, hogy véres lesz, hogy gyakorlatilag egy hallottat csókol meg.Ám ekkor megpillantottam valakit az ajtóban.
-Úristen!-fogta a fejét...Harry-mit tettél vele te szemét?-rohant oda hozzám.
-Azt, amit megérdemelt.
Harry engem nézett.Láttam a sajnálatot a szemén, a mérhetetlen dühvel.Megsimította a hajam, mire csak fájdalmasan nyögtem egyet.Zihálva pillantott újra Liamra, majd letámadta.Ököllel a hasába rúgott, mire mellém a padlóra esett.Harry ráugrott, ám ekkor már ordítottam.
-Ne csináljátok, kérlek-adtam bele minden erőmet ebbe a pár szóba.
Ők tovább verekedtek.Harry szája felszakadt, Liam homlokából ömlött a vér.
Liam előkapott egy fegyvert, amit Harry nem vett észre.Mepróbáltam a karját arrébb vinni, így a plafonba lőtt.Ekkor kirángatta kezét a szorításomból, majd Harry hasára téve meghúzta a ravaszt.A szívem szakadt meg.A golyó áthatolt a testén, majd Liamra rogyott.
-Harry!-ordítottam zokogva.
Odahúztam magamat a testhez.Zokogva söpörtem ki a szeméből göndör fürtjeit.Üveges volt a szeme.Nem virítottak olyan csodásan, mint máskor.Erős karjai nem öleltek át.Hasából ömlött a vér.
-Harry, ne halj meg.Kérlek-borultam rá mellkasára, majd szájára egy csókot leheltem-nem most-suttogtam könnyeimmel küszködve.
-Milyen bájos-tapsolt Liam-kár, hogy már nem él.
-Miért csináltad ezt?-néztem még mindig a halott testet.
-Te vagy a következő-rám szegezte pisztolyát.
Szinte beleláttam a csőbe.Kaján vigyorral engem vizslatott, majd meghúzta a ravaszt.
Izzadtam ébredtem fel az ágyamban.Zihálva néztem körbe.Az ágyamon össze-vissza állt a takaró, és én pedig fordítva ültem rajta.
-Csak egy álom volt-sírtam a megkönnyebbüléstől.
Hangos dörömbölésre lettem figyelmes.Szemeim azonnal kipattantak.Azt hittem, Harry az.A püfölések egyre hangosabban voltak, majd egy hangos "megyek! kiáltással leballagtam a lépcsőn.Hangosan krákogott az illető.Szemeimet forgatva nyitottam ajtót.Egy férfi magaslott fölém.Nagyon megijedtem.Arcán egy fekete maszk, mint a rablóknak.Barna szemeiben forgott a düh.Lábaim remegni kezdtek.Nem szólt semmi, csak magához húzott, amire felsikoltottam.Megint kezdődik? Erősen a fenekembe markolt, mire én megrúgtam a térdét.Összekuporodott, én pedig felrohantam.A tesóm szekrényébe menekültem.Halkan becsuktam az ajtaját.Zihálva vettem a levegőt.Nem volt a közelembe se telefon.Mi lesz, ha megtalál? Megerőszakol? Elrabol? Hol van ilyenkor Harry vagy Liam? Miért mondtam azt Liamnak, hogy ne jöjjön ide?! Miért?
Hangos dobogást hallottam.Halkan pityeregni kezdtem, nem akartam, hogy megtaláljon.Már nagyon féltem, ajkaim remegtek, szemeimből dőltek a könnyek.Kicsapódott egy ajtó, majd csörömpölést hallottam.Az illető valami összetört.Résnyire kinyitottam a szekrényajtót, és pont beláttam a szobámba.Teljes káosz.Gyorsan visszacsuktam.
Majd elért abba a szobába, ahol én voltam.Igyekeztem nem mocorogni, nem zihálni a félelemtől.Felfordított mindent, majd becsuktam a szemem.Kinyitotta a szekrény ajtaját.Hallottam, hogy felröhög, és kirángatott belőle.A földre rogytam a nagy lendülettől.Nem engedett felállni.Belém rúgott.
Azt hittem, ott esek össze a fájdalomtól.Felordítottam, majd még egyszer megtette.Azt hittem, már alig élek.Hanyatt fordított, majd rám ült.Két kezemet fejem mellé rakta, s erősen megszorította.Hangosan zokogni kezdtem.
- Miért teszed ezt velem?-zokogtam, és ordítottam vele.
-Tetszel nekem-hajolt le, és suttogta a fülembe.
Erősen ficánkoltam, nem akartam, hogy megcsókoljon, vagy esetleg mást csináljon.Rugdostam.
-Mi van te ribanc?-mondta , és ököllel az arcomba ütött.
Éreztem, hogy vérzek.Jobbra pillantva láttam, hogy a vérem a szőnyegen végezte.Már tényleg alig éltem.Felállt, és erős bakancsával megint belém rúgott.
-Rohadj meg-köhögtem a földön.
-Hol tartod az értékeidet?-kérdezte, mit sem törődve, hogy éppen haldoklom.
Nem szóltam semmit, csak üvöltöttem a fájdalomtól.Nincs senkim.Mindenki elhagyott.
Hajamat megszorítva ráncigált engem.Üvöltözött velem, én pedig már ájulva feküdtem.Hirtelen kinyitottam a szemem, majd abbahagyta a ráncigálást.Leguggolt, majd csak annyit láttam, hogy egy maszkot dob elém.Levette.Felpillantottam, és megállt a szívem.Liam volt az.
-Az enyém lehettél volna.De te kidobtál.Most megfizetsz-suttogta, mire abbahagytam a sírást.
Államat megtámasztva megcsókolt.Nem érdekelte, hogy véres lesz, hogy gyakorlatilag egy hallottat csókol meg.Ám ekkor megpillantottam valakit az ajtóban.
-Úristen!-fogta a fejét...Harry-mit tettél vele te szemét?-rohant oda hozzám.
-Azt, amit megérdemelt.
Harry engem nézett.Láttam a sajnálatot a szemén, a mérhetetlen dühvel.Megsimította a hajam, mire csak fájdalmasan nyögtem egyet.Zihálva pillantott újra Liamra, majd letámadta.Ököllel a hasába rúgott, mire mellém a padlóra esett.Harry ráugrott, ám ekkor már ordítottam.
-Ne csináljátok, kérlek-adtam bele minden erőmet ebbe a pár szóba.
Ők tovább verekedtek.Harry szája felszakadt, Liam homlokából ömlött a vér.
Liam előkapott egy fegyvert, amit Harry nem vett észre.Mepróbáltam a karját arrébb vinni, így a plafonba lőtt.Ekkor kirángatta kezét a szorításomból, majd Harry hasára téve meghúzta a ravaszt.A szívem szakadt meg.A golyó áthatolt a testén, majd Liamra rogyott.
-Harry!-ordítottam zokogva.
Odahúztam magamat a testhez.Zokogva söpörtem ki a szeméből göndör fürtjeit.Üveges volt a szeme.Nem virítottak olyan csodásan, mint máskor.Erős karjai nem öleltek át.Hasából ömlött a vér.
-Harry, ne halj meg.Kérlek-borultam rá mellkasára, majd szájára egy csókot leheltem-nem most-suttogtam könnyeimmel küszködve.
-Milyen bájos-tapsolt Liam-kár, hogy már nem él.
-Miért csináltad ezt?-néztem még mindig a halott testet.
-Te vagy a következő-rám szegezte pisztolyát.
Szinte beleláttam a csőbe.Kaján vigyorral engem vizslatott, majd meghúzta a ravaszt.
Izzadtam ébredtem fel az ágyamban.Zihálva néztem körbe.Az ágyamon össze-vissza állt a takaró, és én pedig fordítva ültem rajta.
-Csak egy álom volt-sírtam a megkönnyebbüléstől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)