Üdvözöllek az oldalon!

2014. február 10., hétfő

Chapter 10.

-Harry, miért viszel hozzá?-kérdeztem, miközben próbáltam kiszabadulni erős szorításából.
-Megmondod neki hogy mit gondolsz, és végre le fog szállni rólad-nézett vissza komor arccal.
Mindenkin keresztül átgázolt, mit sem törődve a felháborodott embereken.Sajnos, mivel mögötte voltam, a gonosz tekinteteket én kaptam el.A szívem hevesebben dobogott, ahogy egyre közelebb kerültünk hozzá.Nem vett észre, csak az oldalát láttam.Harry pár méterrel előtte megállt, és otthagyott.Egy puszit nyomott arcomra, majd elment.Rengeteg kérdés zakatolt a fejemben.A számat rágva kerültem közelebb hozzá.Mikor már csak pár centi volt köztünk a távolság, óvatosan megfogtam a vállát.Megrezzent, és mikor felém nézett, elmosolyodott.
-Thalia...te hogy hogy itt vagy?-tárta ölelésre karjait, de én eltoltam magamtól-sajnálom.
-Itt vagyok, Liam.Beszéljünk-ültem le mellé egy székre, kértünk két italt-mond.Hallani akarom a te sztoridat-kulcsoltam össze a kezemet, mire ő nagy levegőt vett.
-Nos.Igen, tényleg volt egy barátnőm, és tényleg összetörtem a szívét-nézett maga elé, és meg szótlanul hallgattam-viszont nem lett egy lelki roncs, mert egy hét után már a barátnőivel tojásokat dobtak az ablakomra-nevetett fel, mire nekem is mosolyra húzódott a szám-érted? Nézd, nem akarlak elveszíteni.Ha akarod, mindent csak szépen sorjában csinálunk, semmi sem fogunk elsietni-dőlt felém, és megfogta a kezem.
Őszintén szólva nem tudtam, mit válaszoljak.Lehet, hogy hazudik? A távolba meredtem, ahol Harry ideges figyelte, hogy mit művel velem Liam.Nem biztos, hogy most Harryre kéne hallgatnom.Ha én boldog lennék Liammal, akkor az nekem jó.
-Rendben-mondtam ki, mire egy erős ölelést kaptam Liamtől-Liam, miért mondtad, hogy jó barátok vagytok Harryvel, és miért nem mondtad, hogy nem vagy vele jóban?
-Azért, mert azt hittem, már nem vagyunk annyira ellenségek, és hogy ő azt akarja, hogy neked jó legyen.De tévedtem-vonta meg a vállát.
-Én mindig a jót akarom Thalianak-termett ott Harry, és farkasszemet nézett Liammal.
-Aha.Ezért nem akarod, hogy együtt legyek vele, mi?-vonta meg a szemöldökét.
Ekkor Harryn szinte eluralkodott a düh, majd hirtelen elindult felé.Azonnal felpattantam, majd közéjük álltam.Két izmos testet fogtam, mindegyikük szerintem élvezte a helyzetet.Kérően Harry felé pillantottam, aki kicsit nyugodtabban megfogta a kezemet, majd elráncigált a helységből.
-Szia Thalia!-intett Liam, mire féloldalasan elmosolyodtam.
Nem telt bele pár percbe, de már a kocsiban ültünk.Nem szólt semmit, csak idegesen a kormányon pihentette a kezét.Halk szitkozódások közepette rázta a fejét.Nem tudom, hogy ilyenkor meg merem-e szólítani szegényt.Általában ilyenkor hallgatni szokás, de hát ugye ilyenkor az emberek tesznek a szokásokra, csak azt akarják hallani, hogy mi is történt.
-H-Harry-dadogtam, mire a zöld szempár engem vizslatott-most mit csinálunk?
-Nem tudom.Őszintén nem tudom-meredt ki az ablakon-nem akarom, hogy vele legyél-kipattantak a szemeim.
-Miért?-háborodtam fel enyhén.
-Mert jót akarok neked.
-Aha.Oké-azzal a lendülettel kiszálltam a kocsiból.
Nem érdekelt, hogy jót akar nekem.Engem nem érdekel, ha veszélyes.Csak őt akarom, hogy szeressen...Harry kiabált még egy "nagy hibát követsz el" félét, majd visszamentem a klubba.Ha annyira félt tőle, miért engedett ki engem a kocsiból, miért nem rángatott vissza? Ja! Mert ismer...
Idegesen kerestem tekintetemmel Liamot, de már nem találtam sehol.Egy bárszéken helyet foglaltam, majd visszautasítottam, hogy bármilyen italt is szolgáljanak fel nekem.Egy idő után feladtam a keresést, reménytelennek tűnt.Aztán oldalra pillantottam.Ott volt Liam, éppen felvette a kabátját.Hevesen utána kiabáltam, de nem hallott engem.Elkezdtem szedelődzködni, hogy minél előbb utolérjem.Már csak a táskámat kellett a vállamra pakolni, és már mentem is.Gyalog sétálgatott.Óvatosan tipegtem a magassarkúmban, vigyázva, hogy ne találkozzon az arcom a földdel.
-Liam!-kiáltottam utána.
Megtorpant, és megfordult.Vigyorogva indult felém, mire én csak néztem ahogy egyre közelebb ér hozzám.Én ügyetlenül figyeltem minden egyes lépését, majd csak azt vettem észre, hogy a lehajtott fejem előtt két láb áll.Óvatosan felpillantottam, és megláttam a barna szemeket.

-Hát te?-kérdezte mosolyogva

-Harry kiakasztott.Az mondja, hogy ne találkozzunk többet.Nem akarok neki engedelmeskedni-suttogtam a leges leghalkabban, úgy, hogy csak ő hallhassa.

-Akarsz velem hazajönni?-durmogta a fülembe, mire csak bólintottam.
Azzal kézen fogott, és így ballagtunk el.Amikor éppen nem rám figyelt, őt néztem.Bevallom, a sötét nagyon jól áll neki.Tökéletesen megmutatja, hogy tipikusan az a rossz fiú.Elbambultam, és nem vettem észre, hogy éppen rajtam röhög.
-Mi olyan nagyon érdekes rajtam?-vonta fel a szemöldökét, mire én csak elpirultam-nyugi, engem bármikor nézhetsz bármilyen körülmény között-karolta át a vállamat.
Egy kis melegséget éreztem a szívemben.Végre valaki törődik velem! El sem tudtam képzelni.Az a sok sírás, az aggódás, a félelem elszállt.Nem akarok semmit elsietni, mert tényleg nem igazán ismerem Liamot, de remélem nem fogunk valami kis szösszenet dolgon összekapni.Mert én sem akarom elveszíteni.Tovább sétálgattunk, majd megálltunk a jó öreg panelháznál.De ja vu érzésem támadt.Újra felvitt engem a szokásos szobájába.
-Emlékszel, amikor utoljára voltál itt? Pár nappal ezelőtt...-nosztalgiázott Liam.
-Nem akarok róla beszélni.Bocsi-motyogtam az orrom alatt.
-Akarsz valami enni? Van bolognai-nyitotta ki a hűtőt.
-Az most jól esne-ültem le az asztalhoz.
Kivette az ételt, majd berakta a mikróba.Terjengett az illata, és már attól is hümmögni kezdtem.Majd jött a jellegzetes hang, és a gőzölgő étel elém tárult.Megkóstoltam.
-Milyen?-kérdezte, miközben bort töltött nekem.
-Úr Isten.Ez...ez rohadt finom-faltam a kaját, mire felnevetett.
-Úgy látszik, nálad sem lesz panasz-kacsintott.
Kortyoltam egyet a borból, ami még jobban finomabbá tette az ételt.Ha tudtam volna, hogy ilyen finomat főz, esküszöm megoldottam volna,hogy a rokona legyek.Apropó, rokonok.
-Liam, van testvéred?-kérdeztem, mire abbahagyta az evést, és a villa szinte kiesett a kezéből.
-Miért akarod tudni?-komorodott el.
-Csak kérdeztem-húztam be magamat.
Nagyot nyelt.Jesszus, ez azt jelent, hogy most ki fog dobni a lakásból?...
-Nincs tesóm-vonta meg a vállát.
-És a szüleid?-kérdezgettem tovább.
-A szüleim? Tényleg akarod te tudni?-suttogta.
-Ha nem szeretnéd, nem kell elmondanod.
-Na jó, most már csak azért is elmondom.De előre szólok, nem egy Happy End-tette fel az ujját, majd felsóhajtott, és elszomorofott-sosem volt csodás gyerekkorom.Apám rendszeresen vert, és anyámat is ütötte, verte.Egy cipőt sem engedett megvenni nekem, mindig piára költötte.Volt, hogy egyszer részegen jött haza, és már éjjel volt, kinyitotta a szekrényemet, és ráhúgyozott.Egy ruhám volt, és azzal kellett másnap suliba mennem...aztán ahogy nagyobb lettem, pontosabban 17 éves, anyukám...megölte  magát, össze evett minden gyógyszert, már nem bírta a nyomást.Nem is mert tőle elválni, félt hogy követni fogja.Én megpróbáltam neki segíteni, de túlságosan is terrorba voltunk.Én találtam meg a padlón, eszméletlenül.A kezében szorongatott egy levelet.Nem foglalkoztam vele , zsebre dugtam,és hívtam a mentőket.Már ott elmondták, hogy meghalt.Nem tudod elképzelni, hogy mennyire de mennyire gyűlöltem apámat, és hogy mennyire összeroppantam.A levélben az volt, hogy azonnal menjek el apámtól, és hogy soha többé ne jöjjek vissza.Így hát még aznap elmentem otthonról, most kb 5.000 km választ el apámtól.De soha többé nem akarom látni-fújta ki magát.
Egy kis könnycsepp gördült le arcán.Én nem tudtam mit mondani.Szegény Liam, hogy lehet ilyen kegyetlen apja? Azonnal karjaimba zártam szegényt, hiszen egy cipőben járunk szinte.Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig voltunk így.
-Sajnálom-simítottam meg a fejét.
-Ne sajnáld-szorított erősen.
Egy puszit nyomtam a fejére, majd elpakoltuk a tányérokat, és tv-t néztünk, amíg el nem aludtam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése