Még mindig a rémálom hatása alatt voltam.Nagyon féltem.Kezem és lábam szinte felváltva remegett.Enyhén könnyes szememet megtörölve takartam vissza hideg testemet.Próbáltam még visszaaludni, de sajnos nem sikerült.
Ez az álom...Liam megvert, megcsókoltam Harryt...tényleg csak egy álom lehet.Régebben éreztem Harry iránt valamit, de sajnos már nem.Pedig akkor éreztem, hogy ő az igazi.Bár nem történt semmi köztünk, én akkor is éreztem valamit...és Liam.Nehéz bevallani, illetve rossz is ezt mondani, de hiányzik.Bár csak másfél napja ismerem, de hiányoznak a puha ajkak, az a nézés, hiányzik az ölelése, a támasza...de sajnos, ha tényleg olyan, mint amilyennek Harry beállítja, akkor nekem nincs vele dolgom.Viszont túlságosan is vonzódok hozzá, nem tudom elengedni.Mindig mindenben másokra hallgatok, soha sem megyek a saját fejem után.Lehet, hogy most az egyszer ki kéne próbálni.A saját utamat akarom járni.Senki másét.Vagyok olyan erős, hogy kibírjak egy-két pofont az élettől.Mindig a családom adott tanácsot nekem...apropó, család.Anyáék nem hívnak, nem írnak, egyszerűen semmi.Nem fogok minden pillanatban rájuk gondolni, és hívogatni őket.Majd hívnak, ha akarnak.De akkor is...ők is hiányoznak.Hiányzik a régi életem.
Valakit hallottam, ahogy ballag a lépcsőn.A szívem zakatolni kezdett, majd a takaró alá bújtam.Féltem, hogy Liam az, féltem, hogy tényleg megteszi.
-Thalia?-hallottam meg egy rekedtes hangot.
A szívem már nem dübörgött eszeveszettül, szépen lelassult, és már kibújtattam fejemet az anyag fogságából.Két zöld szempár pillantott rám.
-Sajnálom-ült le mellém az ágyra Harry, majd megfogta a kezem.
Ösztönösen elhúztam, ugyanis haragudtam rá.Hogy volt képes elmenni azzal a lánnyal?
-Haragszom rád-duzzogtam.
-Nagy volt a kísértés-sütötte le a szemét, de csak egy pillanatra-hé, mi a baj?-kérdezte aggódva, mire legyintettem egyet-mond el, kérlek.
Nagy levegőt vettem, mire az aggódás a szemében sokkal nagyobb volt mint pár másodperccel ezelőtt.Az ablakba meredtem, mire Harry követte minden mozdulatomat.Azt sugallta a tekintete, hogy ha nem mondom el rögtön, hogy mi történt, itt helyben mindent felborít.Szépen sorjában, de akadozva meséltem el neki mindent töviről-hegyire.Még azt is, hogy megcsókoltam.
-Nagy a fantáziád-köhintett egyet.
-Tudom.És most mi lesz?-kérdeztem tőle, mire felvont szemöldökkel engem vizslatott-most akkor minden egyes áldott nap ide fog jönni, és azon lesz hogy minél előbb le tudjon veled feküdni itt?-kérdeztem, mire elröhögte magát.
-Szakítottam vele.
-Mi?-pattantak ki a szemeim, mire csak féloldalasan elhúzta a száját-sajnálom-simítottam meg erős karját, amibe beleborzongtam.
-Ne sajnáld.Viszont van egy VIP bulira két jegyem, és egy szabad-húzogatta fel a szemöldökét.
Ha belegondolok,gyakorlatilag soha nem mozdulok ki itthonról.Kell egy kis változás.Bólintottam.
-Nyolcra itt vagyok-adott egy puszit homlokomra, majd el is ment.
Még hallottam, ahogy becsapja az ajtót, és elhalad fekete kocsijával.Aztán a számat rágva töprengtem, hogy vajon mit is vegyek fel.Nem igazán volt miből válogatni.Kinyitottam a szerényemet, és szinte mindent kipakoltam.Találtam egy dobozt.Összeráncolt homlokkal bámultam a különös, rózsaszín masnis dobozt.Nagy volt. Egy cetli is rá volt aggatva:
"Boldog Karácsonyt Thalia! Reméljük megtalálod!"
Azonnal a számhoz kaptam.Szóval erről a meglepetésről beszélt anya és a testvérem!Soha nem gondoltam volna,hogy meglepnek egy ruhával.Lehet hogy megnéztem, de elfelejtettem kinyitni? Hát, ezt már nem tudom meg.
.jpg)
-Te nyomorult-esett nekem Charlotte-miattad szakított velem Harry-őrjöngött-ne fogd azt a hülye kávédat-ütötte ki a kezemből a poharat.
-Te normális vagy? Na, jó, most takarod innen ki! Nem miattam szakított velem Harry.Szerintem magadtól is rájöhettél volna, hogy egy rámenős liba vagy.Még mindig itt vagy?! Takarodj!-ordítottam nála hangosabban.
-Elmegyek.De tudod, nekem azt mondta, hogy mást szeret.És vajon ki mást szeretne?-majd elhagyta a házat.Becsukta maga mögött az ajtót.Ki lehet az a "más?".Lehet, hogy én?Örülnék neki, de már nem tekintek rá úgy.Felkaptam a telefonom, majd azonnal Harryt hívtam.
-Harry, itt volt Charlotte.Balhét csapott-fogtam a fejem.
-M-mit mondott neked?-dadogott.Akkor igaza volt.
-Tudom, Harry.Ki az a más?
-Nyolckor találkozunk-azzal le is tette a telefont.
Beigazolódott a gyanúm.Lehet, hogy Harry engem...szeret? Nem, kizárt dolog.Eltereltem kusza gondolataimat.
*Pár órával később*
Már csak egy óra, és itt van.Kifújtam a levegőt, majd felvettem a csodás ruhát.A fejemen kívül minden egyes porcikámmal meg voltam elégedve.Fekete magassarkúm legalább 5 centivel megemelt.Óvatosan tipegtem a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magamat.Nagyon régen sminkeltem magamat...talán fél éve. Ügyetlenül fogtam meg egy ecsetet, és elkezdtem a "varázslatot".A végén meg voltam elégedve magammal. Hajamat enyhén kivasaltam, de hagytam benne egy kis hullámot.Csengettek.Vadul kalapáló szívem indultam le az emeletről, ugyanis eszembe jutott amit Charlotte mondott.Mielőtt még kinyitottam volna, magamat nyugtattam, hogy ne essek neki azonnal kérdésekkel.Amikor kinyitottam, szinte tátva maradt a szám.Fekete zakó,fehér, egyszínű pólóval, és tornacipő. Lazán nekidőlt az ajtófélfának, és engem vizslatott.Szinte kipattantak a szemei, azt sem tudta, hogy hirtelen hova nézzen.Én szinte elkábultam, mert a ballagáson kívül soha nem láttam még öltönyben.Jó rég volt.
-N-nagyon jól nézel ki-dadogta, mire én felröhögtem.
-Hagyjuk a bókot, hónapok óta nem jártam sehol.Biztos lesznek majd nálam csinosabb lányok is-legyintettem, mire mosolyogva megrázta a fejét-kiről beszélt Charlotte?-tettem csípőre a kezem, mire bejött, mert gondolom fázott kicsit.
-Nem rólad beszélt...hanem...hm...Jenniferről!-ötletelte ki.
-Igen? Szívesen megismerném...-mosolyogtam kajánul, mire hunyorítva rám pillantott.
-Megyünk, vagy nem?
Bólintottam, mire az ajtót tágabbra nyitotta.Összehúztam a kabátom, mert hűvös volt.Beültem a fekete kocsi anyós ülésére, mire ő is beült.Érezni lehetett rajta, hogy kölnit használ.Beszippantottam az enyhe, mégis érezhető illatot.Beindult a motor, s a már-már sötét égbolt alatt haladtunk.Egyszer sem szólaltam meg annak reményében, hogy hátha elmondja nekem, hogy mi ez az egész.De nem.Egy szót sem szólt, egész út közben.Egyik pillanatban megállt.
-Itt vagyunk-fújta ki a levegőt, mintha egy szörnyűség lett volna együtt tölteni velem 5 percet.
Nagyon sóhajtottam, majd összeszedtem a cuccaimat, és kiléptem a kocsi ajtaján.Elegánsnak mondható épület, az üvegen keresztül láttam pár embert bulizni.Harry megfogta a derekamat, mire összerezzentem.Kicsit megijedtem érintésétől, de hamar megnyugodtam.Meleg volt az épületben, s ahogy megláttak minket, felvittek minket a VIP páholyba.
-Pontosan miért is vagyunk itt?-ültem le egy bárszékre.
-Bulizni-vonta meg vállát, és kért két martinit.
-Harry, nem akarom magam a ságra földig leinni.
-Nem fogsz.Ezt az egyet, na-fogta meg a poharat, és koccintottunk.
Körbenéztem.Szinte mindenki józan volt, buliztak és jól el szórakoztak.Pár fiú engem nézett, de nem figyeltem rájuk túlságosan, ugyanis amikor Harry észrevette őket, s egy haragos pillantást vetett rájuk, azonnal megfordultak.Annyira szeretem, amikor ilyen védelmező.Nagyon-nagyon szeretem.A legjobb barátom ősidők óta.Rápillantottam, mire felcsillant a szeme.Csuklómat lágyan megfogta, s elhúzott egészen a táncparkettig.
-Nem tudok táncolni-suttogtam.
-Nem is kell, majd vezetlek-vigyorodott el.
Mélyen a szemembe nézett.Egy lassú szám következett.Közelebb húzott magához, karjaimat a nyaka köré fontam, megfogta a derekamat, s így táncoltunk.
-Tetszik a hely?-kérdezte enyhén rekedtes hangon.
-Eléggé.Többször is eljöhetnénk ide-fúrtam a nyakába a fejemet.
Ő is ugyanígy tett.Göndör fürtjei csikizték a nyakamat.Kicsit felkuncogtam, mire értette a célzást, s enyhén puszilgatni kezdte a nyakamat.Mikor már kezdett kicsit kellemetlen lenni a helyzet, kezemet erős mellkasára téve eltoltam magamtól.
-Harry, mi csinálsz?-tettem vissza kezemet a tarkójára.
-Bocsi.Túl jó illatod van-szippantott a levegőbe.
-Egy barát akkor sem csinál ilyet-pirultam egyet, mire csak bólintott egyet.
Átölelt, és így táncoltunk tovább.Szeretem Harryt, de csak barátilag.Minden esetre nincs berúgva, sőt, azt az egy martinit sem kellett volna meginnia, hiszen vezet.De majd kijön belőle.Államat a vállára támasztottam, s így susogtunk egymást fülébe.Egyszer csak megpillantottam azt a személyt, akivel nagyon nem akartam találkozni.Kezdtem volna futni, futni ameddig tudok, de nem tudtam, mivel Harry szorítása túl erős volt.
-Hová mész?-kérdezte, majd abba az irányba nézett, amerre én.
Visszapillantott rám, majd újra rá.Szemeimből lassacskán előbújt egy könnycsepp, mire Harry karon fogott, s odavitt hozzá...
Hogy ki volt a titokzatos idegen? A következő részben kiderül! <3
imádom :3
VálaszTörlés