Felébredtem.Automatikusan elmosolyodtam, mert éppen átkarolva, a kanapén szuszogott mellettem Liam.
Miután kellőképpen beszívtam férfias illatát, kiszabadítottam magamat a nagy bicepszek közül.Még vetettem egy utolsó pillantást az álmodozó fiúra, majd rápillantottam az órámra.Hajnal volt.Szóval halkan a függönyhöz mentem, és óvatosan elhúztam azt.Kinyitottam az erkély ajtaját, és a csodás látvány elém tárult.London utcáin néhány pislogó fény villant meg, s a nap éppen most bújt elő.Csodás látvány volt, szinte rabul ejtett.Gyorsan visszaszaladtam egy pulcsiért, mert azért mégis hajnal van, és még a lehelletem is látszik.Sosem gondoltam volna hogy ennyire nem fog érdekelni a fagypont alatti hőmérséklet.Az erkély padkájának dőlve csodáltam a jelenséget.Ekkor két kész fogta meg a vállamat.Átkarolt, majd halkan a fülembe súgta:
-Gyönyörű, igaz?-szólalt meg álmos hangon.
-Lélegzetelállító-csodáltam újra a jelenséget.
-Szereted az ilyen dolgokat?-tette fel kicsit értelmetlen kérdését.
-Ha a napra, holdra, csillagokra gondolsz, akkor igen-bólintottam, és felé fordultam.
A két szempár erősen figyelte az én szememet, kajánul elvigyorodott.Kérdőn néztem rá, mikor észrevettem, hogy felső teste teljesen csupasz.
-Nyugi, nem fázom.De úgy látom neked tetszik-kacsintott, mire mosolyogva bementem a lakásba.
Visszaültem az ágyamra, majd a hangos csörgéstől szinte a szívem megállt.Óvatosan megfogtam a kijelzőt, és Harry neve villogott rajta.Liam a kanapé támlájára támaszkodva figyelte a tetteimet.
-Felőlem felveheted.Engem nem zavar-azzal kiment a konyhába.
Zakatoló szívvel érintettem meg a kijelzőn a zöld gombot, majd egy megkönnyebbüléssel tele sóhajt hallottam meg.
-Igen?-szóltam bele.
-Thalia.Jól vagy?-érdeklődött.
-Miért kérdezed?-kérdeztem vissza.
-Ne haragudj, nem akartalak láncra kötni-a szavaiban ott volt a megbánás.
-Nem is fogsz, ugyanis most is Liamnál vagyok.Harry, tudom hogy védeni akarsz, de ne így.Attól
még, hogy ti nem vagytok jóban, én még lehetek veletek.Maximum elkerülitek egymást.Nagy dolog-vontam meg a vállam.
-T-te Liamnál vagy? Nála aludtál?-kérdezte meglepedten.
-Igen.De nem történt semmi-ekkor a konyha felől egy halk röhögésre lettem figyelmes.
-Jó.Figyelj.Sajnálom, oké?-suttogta.
-Mit sajnálsz? Én amúgy sem haragudtam rád, csak mérges voltam, hogy elráncigáltál Liamtól.
-Bocs...de nem mehetnénk el valahova?-kérdezte.
-De, szívesen.
-Akkor majd gyere vissza a házatokba-azzal letette a telefont.
Kérdőn Liam felé néztem, ahogy megint alkotott valami finomat.Óvatosan odasomfordáltam, majd leültem egy székre, és figyeltem minden egyes mozdulatát.Kidolgozott felsőteste hátát láttam, és ahogy a felső polchoz nyúlt, megfeszültek izmai.A levegő kezdtett melegebb lenni körülöttem, azt hittem hogy ott helyben elájulok.
-Tetszik a látvány?-kérdezte kajánul.
-Menj a francba-legyintettem, és elfordítottam a fejemet.
-Amúgy azt hiszed, nem látom?-fordult felém, az ételt levéve a tűzhelyről.
-Mégis mit?
-Harry rohadtul szerelmes beléd.Én ezt látom.Ahogy véd, ahogy néz rád.Totál szerelem.Nézd, ha neked is tetszik, akkor felőlem lehetünk barátok, és elfelejtjük a csókot, nekem mindegy-mondta, mire elkerekedett a szemem.
-Nem biztos, hogy igazad van.Lehet, hogy csak képzelődsz-vágtam egy gyors választ, mire megrázta a fejét-ikább adjál kaját.Éhes vagyok-hisztiztem, mire odatolt elém egy adag rántottát-nagyon jól néz ki-nyaltam meg a szám szélét, és nekiálltam majszolni.
Sok idő eltelt, mire befejeztük, és már világos is volt.Nos, ideje visszatérni a világomba.És itt pontosan nem is az otthonomra célzok, hanem a baletteremre.Elbúcsúztam Liamtől, majd el indultam a jól megszokott útvonalon.Ahhoz képest, hogy a nap már merőben süti az arcomat, nincs sok ember itt.Mikor megláttam az épület ajtaját, rohamban kezdtem futni, mert láttam rajta egy lapot.
"Kedves emberek!
Az épületet ideiglenes okok miatt zárva tartjuk!Megértésüket köszönjük!"
Meglepődtem, hogy erről senki sem szólt nekem.A kezem a szemem mellé tettem, és óvatosan benéztem az üvegen keresztül.A falak szétbontva, és George sem volt a helyén.Idegesen dörömbölni kezdtem az üvegen, mire egy felháborodott munkás lépett ki az ajtón.
-Mondja, kisasszony, nem tud olvasni? Jelenleg zárva vagyuk!-förmedt rám, de nem foglalkoztam vele.
-Mi folyik itt?
-Ez az épület nagyon régi.Sajnos már nem lesz itt táncterem, hanem egy iroda lesz kialakítva benne.Sajnálom, ha sokat járt ide, és szerette, de nem tudok mit tenni.Ez a munkám-tárta szét a karjait.
-Hogyne szerettem volna...George itt van?-suttogtam.
-Nincs.De szólok, hogy kereste kedves...
-Thalia-mondtam, és el is mentem onnan.
Kellemetlenül éreztem magam, mert tudtam, hogy az én hibám is hogy keveset járok oda mostanában.Felkavarodott életembe sajnos nem tudtam betuszkolni egy-egy táncórát.Nem tudom, miért mondtam Harrynek anno, hogy be akarom fejezni.Pedig nem...
Sajnos már nem tudok mit tenni.Az a táncterem, ahova hét évesen tettem be először a lábamat, most egy irodává fog válni.De George erről miért nem szólt?
Idegesen futottam vissza az otthonomba, de nem találtam senkit.Szóval akkor Harry jelenleg nem tartózkodik a közelembe.Csodás.Lepakoltam a cuccaimat, levettem a sálamat, és fölsiettem az emeletre.Ami ott fogadott, kissé meglepett.Harry feküdt az ágyamon, aludt egy szál boxerben.Halkan felkuncogtam, de mivel nem akartam felébreszteni, ezért gyorsan betettem a karórámat a fiókomba, de ekkor egy álmos hang szólított meg.
-Thalia, ne menj-hunyorított Harry, mire csak megfordultam, és letérdeltem az ágy mellé.
-Jót aludtál?-simítottam ki egy fürtöt a hajából, mire játékosan felnevetett-aludj még, nem zavarlak-suttogtam, ám nem engedett sehova.
-Maradj-szólt erőtlenül.
Szóval így néztük egymást nem is tudom mennyi ideig, annyit tudok csak, hogy teljesen elvesztem a zöld szemeiben.Mindig is bírtam Harryben, hogy egy mosoly is levesz minden lányt a lábáról, de engem az fogott meg, hogy csodás szemei voltak.Amikor szerelmes voltam belé, akkor is így gondoltam, és most is.
-Gyönyörűek a szemeid-mondtam hangosan, mire egy erős pír öntötte el a fejemet.
-A tiéd is-röhögött fel, majd elkomorodott-voltál már szerelmes?-kérdezte, mire felkaptam a fejem.
-Hogy...én?-kérdeztem vissza.
-Miért? Ki más?-mondta rekedtes hangon.
Nem szóltam semmit.Igazán csak és kizárólag belé voltam szerelmes.
-Nem mondhatom el-suttogtam, mire bólintott.
-Tudtam-súgta a fülembe.
Igazából nem is tudom, hogy pontosan ki is lépett először, de nem is ez a fontos.Óvatosan megfogta kezeivel az arcom, majd mélyen a szemeibe nézett, a reakciót várva.Szájára néztem, ami szinte elvarázsolt.Egymásnak estünk.Megcsókoltuk egymást.Nem tudom, hogy pontosan miért, egyszerűen vágytunk egymásra.Felállított, majd ledöntött az ágyra.
-Bezárták a balettermet-mondtam az oda nem illő mondatot, mire csak egy erős öleléssel nyugtázta szavaimat.
-Sajnálom-csókolta nyakamat, mire én teljesen elolvadtam.
Hogy ezek után mi történt, az inkább nem részletezném, de annyit tudok, hogy egy csodás délelőttöm volt.Gyengéd volt, és nem olyan, mint az eddigi fiúim.Akik csak egy rongybabának használtak, és csak a saját érdekeiket nézték.Ő nem ilyen volt.Figyelte minden egyes tettemet, úgy vigyázott rám, mint még senki soha.Mosolyogva simítottam meg arcát, majd rájöttem, hogy végzetes hibát követtem el.
-Harry, ennek nem szabadott volna megtörténnie-ültem fel az ágyra, mire megdöbbenve figyelte lépéseimet.
-Ez most nem mondod komolyan...tudod, hogy mennyi ideje várok rád? Hm?-húzott vissza magához egy csókért.
-Nem, Harry.Nézd, régen szerelmes voltam beléd, de már nem.Nem tudok rád Úgy tekinteni...-sütöttem le a szemem, mire felállt, és mélyen a szemembe nézett.
-Nem foglak elengedni...-nyomott egy puszit az orromra.
-Nem, Harry, ennek nem kellett volna megtörténnie...-suttogtam, mire haragosan rám pillantott.
-Nem megyek sehova-makacskodott.
-Pedig jobban tennéd-emeltem fel a hangomat.
Felszaladt a szemöldöke, sosem beszéltem még vele így.Azonnal megbántam szavaimat, de nem tudtam visszaforgatni az időt.Persze, nem mondtam azt, hogy nem élveztem Vele, de én nem tekinthetek rá barátnál többre.Túl régóta ismer, mindent tud rólam, ez így biztos nem működne.Nem akarom, hogy működjön.Idegesen vette fel nadrágját, majd erősen becsapta az ajtót.A földre rogyva vártam valamire.Valami jelre, ami talán most megnyugtat afelől, hogy jelenleg lefeküdtem Harryvel, és kidobtam utána.Mekkora egy szajha vagyok!
Túl gyors volt minden.Alig van itt pár napja, talán pár hete, de rögtön így kezdeni nem igazán jó.Komoran bámultam szét a sötét szobában, majd felálltam, s az ablakon keresztül meredtem a távolba.Láttam, ahogy Harry veszettül gyorsan rohan a kocsijához, majd erélyesen becsapja az ajtót.Nagyon megbántottam.Egy szemét alak vagyok, már tudom.Szomorúan rázta fejét, így a fürtjei is mozogtak vele együtt...
Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam részt, de nem volt időm szinte egész héten...de remélem tetszett!:D
U.i.:
Kicsit sok a párbeszéd...:c
Sok idő eltelt, mire befejeztük, és már világos is volt.Nos, ideje visszatérni a világomba.És itt pontosan nem is az otthonomra célzok, hanem a baletteremre.Elbúcsúztam Liamtől, majd el indultam a jól megszokott útvonalon.Ahhoz képest, hogy a nap már merőben süti az arcomat, nincs sok ember itt.Mikor megláttam az épület ajtaját, rohamban kezdtem futni, mert láttam rajta egy lapot.
"Kedves emberek!
Az épületet ideiglenes okok miatt zárva tartjuk!Megértésüket köszönjük!"
Meglepődtem, hogy erről senki sem szólt nekem.A kezem a szemem mellé tettem, és óvatosan benéztem az üvegen keresztül.A falak szétbontva, és George sem volt a helyén.Idegesen dörömbölni kezdtem az üvegen, mire egy felháborodott munkás lépett ki az ajtón.
-Mondja, kisasszony, nem tud olvasni? Jelenleg zárva vagyuk!-förmedt rám, de nem foglalkoztam vele.
-Mi folyik itt?
-Ez az épület nagyon régi.Sajnos már nem lesz itt táncterem, hanem egy iroda lesz kialakítva benne.Sajnálom, ha sokat járt ide, és szerette, de nem tudok mit tenni.Ez a munkám-tárta szét a karjait.
-Hogyne szerettem volna...George itt van?-suttogtam.
-Nincs.De szólok, hogy kereste kedves...
-Thalia-mondtam, és el is mentem onnan.
Kellemetlenül éreztem magam, mert tudtam, hogy az én hibám is hogy keveset járok oda mostanában.Felkavarodott életembe sajnos nem tudtam betuszkolni egy-egy táncórát.Nem tudom, miért mondtam Harrynek anno, hogy be akarom fejezni.Pedig nem...
Sajnos már nem tudok mit tenni.Az a táncterem, ahova hét évesen tettem be először a lábamat, most egy irodává fog válni.De George erről miért nem szólt?
Idegesen futottam vissza az otthonomba, de nem találtam senkit.Szóval akkor Harry jelenleg nem tartózkodik a közelembe.Csodás.Lepakoltam a cuccaimat, levettem a sálamat, és fölsiettem az emeletre.Ami ott fogadott, kissé meglepett.Harry feküdt az ágyamon, aludt egy szál boxerben.Halkan felkuncogtam, de mivel nem akartam felébreszteni, ezért gyorsan betettem a karórámat a fiókomba, de ekkor egy álmos hang szólított meg.
-Thalia, ne menj-hunyorított Harry, mire csak megfordultam, és letérdeltem az ágy mellé.
-Jót aludtál?-simítottam ki egy fürtöt a hajából, mire játékosan felnevetett-aludj még, nem zavarlak-suttogtam, ám nem engedett sehova.
-Maradj-szólt erőtlenül.
Szóval így néztük egymást nem is tudom mennyi ideig, annyit tudok csak, hogy teljesen elvesztem a zöld szemeiben.Mindig is bírtam Harryben, hogy egy mosoly is levesz minden lányt a lábáról, de engem az fogott meg, hogy csodás szemei voltak.Amikor szerelmes voltam belé, akkor is így gondoltam, és most is.
-Gyönyörűek a szemeid-mondtam hangosan, mire egy erős pír öntötte el a fejemet.
-A tiéd is-röhögött fel, majd elkomorodott-voltál már szerelmes?-kérdezte, mire felkaptam a fejem.
-Hogy...én?-kérdeztem vissza.
-Miért? Ki más?-mondta rekedtes hangon.
Nem szóltam semmit.Igazán csak és kizárólag belé voltam szerelmes.
-Nem mondhatom el-suttogtam, mire bólintott.
-Tudtam-súgta a fülembe.
Igazából nem is tudom, hogy pontosan ki is lépett először, de nem is ez a fontos.Óvatosan megfogta kezeivel az arcom, majd mélyen a szemeibe nézett, a reakciót várva.Szájára néztem, ami szinte elvarázsolt.Egymásnak estünk.Megcsókoltuk egymást.Nem tudom, hogy pontosan miért, egyszerűen vágytunk egymásra.Felállított, majd ledöntött az ágyra.
-Bezárták a balettermet-mondtam az oda nem illő mondatot, mire csak egy erős öleléssel nyugtázta szavaimat.
-Sajnálom-csókolta nyakamat, mire én teljesen elolvadtam.
Hogy ezek után mi történt, az inkább nem részletezném, de annyit tudok, hogy egy csodás délelőttöm volt.Gyengéd volt, és nem olyan, mint az eddigi fiúim.Akik csak egy rongybabának használtak, és csak a saját érdekeiket nézték.Ő nem ilyen volt.Figyelte minden egyes tettemet, úgy vigyázott rám, mint még senki soha.Mosolyogva simítottam meg arcát, majd rájöttem, hogy végzetes hibát követtem el.
-Harry, ennek nem szabadott volna megtörténnie-ültem fel az ágyra, mire megdöbbenve figyelte lépéseimet.
-Ez most nem mondod komolyan...tudod, hogy mennyi ideje várok rád? Hm?-húzott vissza magához egy csókért.
-Nem, Harry.Nézd, régen szerelmes voltam beléd, de már nem.Nem tudok rád Úgy tekinteni...-sütöttem le a szemem, mire felállt, és mélyen a szemembe nézett.
-Nem foglak elengedni...-nyomott egy puszit az orromra.
-Nem, Harry, ennek nem kellett volna megtörténnie...-suttogtam, mire haragosan rám pillantott.
-Nem megyek sehova-makacskodott.
-Pedig jobban tennéd-emeltem fel a hangomat.
Felszaladt a szemöldöke, sosem beszéltem még vele így.Azonnal megbántam szavaimat, de nem tudtam visszaforgatni az időt.Persze, nem mondtam azt, hogy nem élveztem Vele, de én nem tekinthetek rá barátnál többre.Túl régóta ismer, mindent tud rólam, ez így biztos nem működne.Nem akarom, hogy működjön.Idegesen vette fel nadrágját, majd erősen becsapta az ajtót.A földre rogyva vártam valamire.Valami jelre, ami talán most megnyugtat afelől, hogy jelenleg lefeküdtem Harryvel, és kidobtam utána.Mekkora egy szajha vagyok!
Túl gyors volt minden.Alig van itt pár napja, talán pár hete, de rögtön így kezdeni nem igazán jó.Komoran bámultam szét a sötét szobában, majd felálltam, s az ablakon keresztül meredtem a távolba.Láttam, ahogy Harry veszettül gyorsan rohan a kocsijához, majd erélyesen becsapja az ajtót.Nagyon megbántottam.Egy szemét alak vagyok, már tudom.Szomorúan rázta fejét, így a fürtjei is mozogtak vele együtt...
Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam részt, de nem volt időm szinte egész héten...de remélem tetszett!:D
U.i.:
Kicsit sok a párbeszéd...:c
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése