Chapter 8.

Egész este nem aludtam.Teljesen lesokkolt az, hogy Harry inkább azzal a lotyóval henyeleg, aki szerintem nem is érdemelné meg, hogy a barátnője legyen.És Liam...Nem tudom, mi lesz.Lehet, hogy soha többé nem látom.Miért mondta azt, hogy bírja Harryt? Azt hittem, szeretem.De csalódnom kellett.Tényleg olyan, mint amilyennek Harry beállította? Vagy csak védeni akart engem tőle? Egyszerűen nem értem.Viszont mind a kettőjükre rettenetesen haragszom.Lassan kezdem azt hinni, hogy egyedül halok meg.Nagyokat pislogva próbáltam elaludni, több-kevesebb sikerrel.Amikor már majdnem elnyomott az álom, a telefonom csörgött.Morogva fogtam meg a készüléket, majd csak annyit láttam, hogy Liam az.Nem akartam vele beszélni, így kinyomtam.Ám amikor még ötször csörrent meg miatta a mobilom, haragosan felvettem.

-Mit akarsz?-mordultam rá.

-Miért nem veszed fel?-kiáltott bele a telefonba.

-Szerinted ezek után akarok veled beszélni?-nyöszörögtem, ugyanis álmos voltam.

-Beszéljük meg, kérlek-hangja lágy, mégis utasító volt.

-Adj időt.És kérlek, ne gyere ide.Aludni szeretnék-suttogtam, majd letette.

Remélem felfogta az üzenetet.Nem akarok senkivel sem találkozni, és senkivel se beszélni.Egyszerűen csak aludni akartam egész nap.Befordultam a fal felé,összeszorítottam a párnámat.Hiányzik a testvérem.És anyu.Ilyenkor mindig ők vigasztaltak, ők adtak támaszt.Apám miatt eltűntek az életemből.Ezt sem fogom neki soha megbocsájtani.Egyre nehezebb lett a szemem, majd végül csukva maradt...
Hangos dörömbölésre lettem figyelmes.Szemeim azonnal kipattantak.Azt hittem, Harry az.A püfölések egyre hangosabban voltak, majd egy hangos "megyek! kiáltással leballagtam a lépcsőn.Hangosan krákogott az illető.Szemeimet forgatva nyitottam ajtót.Egy férfi magaslott fölém.Nagyon megijedtem.Arcán egy fekete maszk, mint a rablóknak.Barna szemeiben forgott a düh.Lábaim remegni kezdtek.Nem szólt semmi, csak magához húzott, amire felsikoltottam.Megint kezdődik? Erősen a fenekembe markolt, mire én megrúgtam a térdét.Összekuporodott, én pedig felrohantam.A tesóm szekrényébe menekültem.Halkan becsuktam az ajtaját.Zihálva vettem a levegőt.Nem volt a közelembe se telefon.Mi lesz, ha megtalál? Megerőszakol? Elrabol? Hol van ilyenkor Harry vagy Liam? Miért mondtam azt Liamnak, hogy ne jöjjön ide?! Miért?
Hangos dobogást hallottam.Halkan pityeregni kezdtem, nem akartam, hogy megtaláljon.Már nagyon féltem, ajkaim remegtek, szemeimből dőltek a könnyek.Kicsapódott egy ajtó, majd csörömpölést hallottam.Az illető valami összetört.Résnyire kinyitottam a szekrényajtót, és pont beláttam a szobámba.Teljes káosz.Gyorsan visszacsuktam.
Majd elért abba a szobába, ahol én voltam.Igyekeztem nem mocorogni, nem zihálni a félelemtől.Felfordított mindent, majd becsuktam a szemem.Kinyitotta a szekrény ajtaját.Hallottam, hogy felröhög, és kirángatott belőle.A földre rogytam a nagy lendülettől.Nem engedett felállni.Belém rúgott.
Azt hittem, ott esek össze a fájdalomtól.Felordítottam, majd még egyszer megtette.Azt hittem, már alig élek.Hanyatt fordított, majd rám ült.Két kezemet fejem mellé rakta, s erősen megszorította.Hangosan zokogni kezdtem.
- Miért teszed ezt velem?-zokogtam, és ordítottam vele.
-Tetszel nekem-hajolt le, és suttogta a fülembe.
Erősen ficánkoltam, nem akartam, hogy megcsókoljon, vagy esetleg mást csináljon.Rugdostam.
-Mi van te ribanc?-mondta , és ököllel az arcomba ütött.
Éreztem, hogy vérzek.Jobbra pillantva láttam, hogy a vérem a szőnyegen végezte.Már tényleg alig éltem.Felállt, és erős bakancsával megint belém rúgott.
-Rohadj meg-köhögtem a földön.
-Hol tartod az értékeidet?-kérdezte, mit sem törődve, hogy éppen haldoklom.
Nem szóltam semmit, csak üvöltöttem a fájdalomtól.Nincs senkim.Mindenki elhagyott.
Hajamat megszorítva ráncigált engem.Üvöltözött velem, én pedig már ájulva feküdtem.Hirtelen kinyitottam a szemem, majd abbahagyta a ráncigálást.Leguggolt, majd csak annyit láttam, hogy egy maszkot dob elém.Levette.Felpillantottam, és megállt a szívem.Liam volt az.
-Az enyém lehettél volna.De te kidobtál.Most megfizetsz-suttogta, mire abbahagytam a sírást.
Államat megtámasztva megcsókolt.Nem érdekelte, hogy véres lesz, hogy gyakorlatilag egy hallottat csókol meg.Ám ekkor megpillantottam valakit az ajtóban.
-Úristen!-fogta a fejét...Harry-mit tettél vele te szemét?-rohant oda hozzám.
-Azt, amit megérdemelt.
Harry engem nézett.Láttam a sajnálatot a szemén, a mérhetetlen dühvel.Megsimította a hajam, mire csak fájdalmasan nyögtem egyet.Zihálva pillantott újra Liamra, majd letámadta.Ököllel a hasába rúgott, mire mellém a padlóra esett.Harry ráugrott, ám ekkor már ordítottam.
-Ne csináljátok, kérlek-adtam bele minden erőmet ebbe a pár szóba.
Ők tovább verekedtek.Harry szája felszakadt, Liam homlokából ömlött a vér.
Liam előkapott egy fegyvert, amit Harry nem vett észre.Mepróbáltam a karját arrébb vinni, így a plafonba lőtt.Ekkor kirángatta kezét a szorításomból, majd Harry hasára téve meghúzta a ravaszt.A szívem szakadt meg.A golyó áthatolt a testén, majd Liamra rogyott.
-Harry!-ordítottam zokogva.
Odahúztam magamat a testhez.Zokogva söpörtem ki a szeméből göndör fürtjeit.Üveges volt a szeme.Nem virítottak olyan csodásan, mint máskor.Erős karjai nem öleltek át.Hasából ömlött a vér.
-Harry, ne halj meg.Kérlek-borultam rá mellkasára, majd szájára egy csókot leheltem-nem most-suttogtam könnyeimmel küszködve.
-Milyen bájos-tapsolt Liam-kár, hogy már nem él.
-Miért csináltad ezt?-néztem még mindig a halott testet.
-Te vagy a következő-rám szegezte pisztolyát.
Szinte beleláttam a csőbe.Kaján vigyorral engem vizslatott, majd meghúzta a ravaszt.
Izzadtam ébredtem fel az ágyamban.Zihálva néztem körbe.Az ágyamon össze-vissza állt a takaró, és én pedig fordítva ültem rajta.
-Csak egy álom volt-sírtam a megkönnyebbüléstől.