Chapter 7.

Halihó!:) Meghoztam a kövi részt!:D Megpróbálok egy kicsit hosszabbat, és jobbat írni, mint eddig...hogy hogyan fog sikerülni? Nem tudom...

-Liam, akkor mi most...
-Igen, a barátnőm vagy-tett a fülem mögé egy tincset, mire én mosolyogva a földet bámultam.
-Örülök neki-fogtam meg a tarkóját, hogy újra megcsókolhassam-elmegyünk hozzám? Elmondjuk Harrynek.
-Biztos vagy te ebben?-emelte fel a szemöldökét, enyhén eltolva magától.
-Teljesen.Végre tudok mosolyogni-néztem fel a plafonra-fürödj meg.Oké?-röhögtem, ugyanis kissé érződött rajta, hogy pár perccel ezelőtt még a nehéz vasakat emelgette.

Kaján vigyorral bement a fürdőbe, majd végigmértem a szobáját.Egy nagy franciaágy, képek az éjjeliszekrényen, és egy hatalmas ablak, amin keresztül  szinte egész Londont látni.Leültem az ágy szélére, majd hanyatt vágódtam.Hatalmas röhögésben törtem ki.Annyi napig sírtam mindenért, és most végre barátom van! Esküszöm, ennél boldogabb nem lehetek!A barna falak sok mindent sugalltak.Gyakorlatilag leírták Liam személyiségét.Egyszerre félek, és vonzódok hozzá.Képes megverni egy ismeretlen embert, miattam, és ráadásul azzal a két eszementtel is összerúgta a port...mi lesz a következő?Felálltam, és gondoltam, megnézem, hogy hol késik már Liam.Nem vett észre, így amíg a kabinban fürdött, én őt néztem.Sötét volt , szinte alig láttam őt.Ismét háttal volt nekem, és láttam, hogy a foltjait nyomkodja.Mindegyre fájdalmasan felszisszent.

-Ennyire fáj?-léptem a kabinhoz aggódva, de szerintem alig hallotta.
Akkor jöttem rá, hogy én kukkolom Liamot.Mikor ez átfutottam rajtam, akkor gyorsan kirohantam.
-Héj, ha egyszer már bejöttél, akkor maradj is itt-kiabálta Liam, amit azonnal meghallottam.
Én szégyenemben megfordultam, és egy vigyorral találtam magam szemben.Leakasztotta a törülközőjét,és a dereka köré tekerte.
-Szerintem most fordulj el-kacagott.
Eleget tettem a kérésének.
-Hát ilyen kis kukkolók vagyunk?-fordított meg, majd magához húzott, így ágyéka ütközött az enyémmel.
-Én csak...na jó! Jössz, vagy nem?-tereltem a szót.
-Jövök, de ne leskelődj-kacsintott, majd kimentem a helységből.
Azt hiszem, hogy most még a múltkorinál is vörösebb volt a fejem.Hogy lehetek ekkora bunkó? Alig vagyunk együtt fél órája, és már megbámulom? Az arcomat a tenyerembe temettem, és szinte már égetett a vörösség az arcomon.Fogtam a kabátom, felvettem, és vártam Liamra.Mikor kilépett, leesett az állam.Szürke póló, batmanes sapi, fekete gatya és bakancs.Túlságosan is vadító volt.
-Tetszem?-fordult meg, hogy mindenhol rendesen végigmérjem.
-Az nem kifejezés-mosolyogtam, majd ő is végigmért.
-Te sem panaszkodhatsz-karolt át, majd kimentünk a lakásból.
Bezárta az ajtót, majd a liftet használtuk.Kiléptünk a forgalmas Londonhoz.
-Ismered az utat?-kérdeztem.
-Persze-vágta rá rögtön.
-Harrytől?-néztem rá, mire bólintott.
Nem sokat beszélgettünk az úton, de a felénél már untam a dolgot, úgyhogy témát kezdtem.
-Winona és anya elmentem messze.Egyedül vagyok, csak Harry vigyáz rám.Meg most már te-mondtam egy szuszra, mire megállt.
-Harry ott lesz veled egy lakásban?-kérdezte kissé felháborodva.
-Nem, csak felügyel.Mégis csak a legjobb barátom, nem?-tártam szét a karjaimat.
-De nem a testőröd.Mindegy, jó haver, bírom őt-karolt át újra, mire bólintottam.
Gondoltam, hogy egyszer úgyis barátok lesznek,csak azért hogy ketten is felügyeljenek.Mindegy, szeretem őket, ez a lényeg.
Lassan lépkedtünk a macskaköves úton, egy-két embert kikerülve.Mikor odaértünk,kicsit megijedtem, hogy Harry vajon mit fog szólni.Az ajtó előtt állva Liam megpuszilt, és egy bíztató mosolyt küldött felém.Idegesen kerestem a kulcsomat, mire megtaláltam, és megkönnyebbülten nyitottam ki az eddig zárt ajtót.
-Végre már hogy itt vagy-tapsolt egyet Harry,ám amikor meglátta, hogy nem egyedül érkeztem, kissé furán bámult rám-mi ez?-mutatott kettőnkre, mire Liam odalépett hozzám, és összekulcsolta a kezünket.
-Együtt vagyunk-motyogtam.

-Mi?-kiabált rám, mire behúztam a nyakam-hogy te, meg ő? Nézd, van, amit nem mondtam el neked vele kapcsolatban...régóta ismerem, csak egy éjszakára kellesz neki, semmi többre!-ordította, mire Liam szorosabban fogta összefont kezünket.

-Velem boldog.Ez a fontos-mondta Liam nyugodt hangon.
-Igen, ugyanezt mondtad Ginával kapcsolatban is, és mi lett a vége? Egy lelki roncs lett.Miattad-fogta a homlokát, és aggódva rám pillantott.
-Ti hogy ismeritek egymást?-néztem felváltva rájuk.
-Ellenség-mutatott Harryre Liam.
-Ja-bólintott Harry.
Én akkor nem tudtam, mire gondoljak.Végül is tényleg csak pár órája csókoltam meg Liamot, ez persze nem azt jelenti, hogy járunk.Miért mentem bele ebbe? Miért csábított el a puszta mosolyával? Miért? Meg amit Harry mondott.Mi lesz, ha én is egy lelki roncs leszek, mi lesz ha velem is azt műveli mint azzal a Ginával? Tudtam, tudtam hogy nem ismerem igazából.Nem kellett volna ez az egész.
-Liam-sóhajtottam-kérlek, menj el-mutattam az ajtó felé, mire meglepően rámnézett.
-Ezt most komolyan gondolod? Thalia, a barátnőm vagy!-kiálltott, majd erősen ráncigálni kezdett.
-Engedj el!-ordítottam-nem vagyok a barátnőd.Azt hittem, végre boldog lehetek, de ez is csak pár óráig tartott.Köztünk nem volt semmi, és nem is lesz! Most pedig takarodj innen!-kiabáltam a könnyeimmel küszködve.
-Ennek a féregnek hiszel?-mutatott végig Harryn-hát jó, de te az enyém leszel-suttogott.
-Harry sosem hazudott nekem-csaptam rá az ajtót, majd Harryre néztem-ha ennyire utálod, akkor miért engedted hogy egyáltalán szóba álljon velem?
-Nem tudtam, hogy erre a Liamra gondolsz.Kérlek, ne csinálj többet ilyet.Nem akarom hogy teljesen tökre tegyen-ölelt meg szorosan.
Nem akartam sírni...megint.Túl sokat kell elviselnie Harrynek.Éreztem, hogy igazat mond, tudtam az elejétől, hogy nem akarom ezt.Túl gyors volt minden.
-Ne haragudj-fúrtam a fejemet a nyakába.
-Semmi baj.Talán mégsem nőttél még fel.Anyukádék alig mentem el, te már csinálod a fesztivált-kuncogott.
-Haha-forgattam a szemeimet.
-Mi van a balettal?
-Nem tudom.Mostanában nincs kedvem elmenni az órákra.Úgyhogy talán abbahagyom-pillantottam a földre, miközben nagyot sóhajtottam.
-Te tudod-vonta meg a vállát.

Kopogtak.Ha megint Liam az, akkor esküszöm megölöm.Harry nyitott ajtót, és szinte megsüketültem, olyan vékony hangot hallottam meg az ajtóból.

-Szia cicám!-ugrott a nyakába gondolom Charlotte.

-Hello.Ő itt Thalia-mutatott be, majd kezet akartam vele fogni, de inkább nem tettem, mert undorodva nézett rám.

-Ja, te voltál az, aki miatt elküldött a macim.És ki vagy te? Hm?-húzta meg fájdalmasan szoros, szőke copfját.

-Először is.Itt én lakom, szóval elvárom, hogy ne beszélj így velem.Másodszor is.Harry barátja vagyok, és mély elnézésedet kérem, hogy éppenséggel nem olyan csili-vili életem van, mint neked, és hogy nekem van nagyobb problémám annál, hogy letörik a körmöm-válaszoltam flegmán.

-Hát jó.Úgy látom kemény vetélytársam lesz-mosolygott gonoszul.

-Charlotte, tényleg ne legyél ilyen bunkó hozzá.Egyáltán miért jöttél?-kérdezte Hary, és úgy állt elé, hogy ne lássam a rusnya képét ennek a nőnek.

-Már mindenhol csináltuk, csak itt nem-esett neki Harrynek, mire azonnal közéjük furakodtam.

-Te komolyan azt hiszed, hogy majd itt fogtok lefeküdni? Menj innen! Most!-kiabáltam rá, mire tátott szájjal bámult engem-Harry, választhatsz, hogy ma a legjobb barátoddal filmet nézel, vagy ezzel a cicababával kufircolsz-néztem Harryre.

Mélyen elgondolkozott, ami nagyon megbántott.És akkor olyat tett, amire nem számítottam.Odalépett Charlotte mellé, és elmentek.
Szóval ott maradtam egyedül, senki sem volt velem.Se Liam, se Harry.