Ez a rész kicsit rövidre sikeredett, de hát ez van.Remélem tetszik!:D
"Nem csinálok baromságot.Ígérem."-Liam
Az ajtón kilépve kerestem Harryt, hogy vajon merre is mehetett.Lesettenkedtem a lépcsőn, majd a kanapénál göndör fürtöket pillantottam meg.Mosolyogva odamentem, és befogtam a két szemét.
-Nincs kedvem viccelődni.Egy kicsit egyedül akartam lenni-mondta, leválasztva arcáról a kezemet.
Lebiggyesztett szájjal álltam elé, megakadályozva, hogy nézze azt.
-Styles, kérlek mond meg, mi volt ez-ültem le mellé, szorosan átkarolva karját.
-Nehéz elviselni, hogy felnőttél-mosolyogva rám pillantott.
-De hát nekem már volt barátom ezelőtt. Liam-mal még csak tegnap találkoztam.És igazából tartozok neki, ugyanis az életemet mentette meg.
-Tudom.És amúgy meg azt a kapcsolatot nézve nem adtam nektek 3 hónapnál többet.És így is volt-kapcsolt adót a tv-n.
-Azt mondod, mi?-ütöttem meg a karját, majd elgondolkodtam-igazad van.Megint-döntöttem hátra a fejemet.
-Később jövök-adott egy puszit az arcomra.
-Máris mész?-kérdeztem tőle, miközben figyeltem minden egyes mozdulatát.
-Megyek a barátnőmhöz-vette fel a kabátját, mire én fújtattam egy sort.
-Menj akkor-duzzogtam.
-Mondtam, hogy később jövök.Talán még be is mutatom neked-kacsintott, majd elhagyta a házat.
Őszintén én nem vagyok kíváncsi rá.Harryt ismerve biztosan egy agyoncicomázott, dús keblű nő lesz az.Sosem volt rendes barátnője.Még mindig a kanapén ülve várakoztam.Hogy mire? Nem tudom.Egyszerűen csak vártam.Aztán beugrott valami.El kéne látogatni a parkba.Olyan régen voltam már ott! Fogtam magam, és a délutáni napsütésben, mosolyogva mendegéltem.Mikor odaértem, leültem egy padra, és kémleltem a kis tavacskát.Kacsák úszkáltak benne, és pár gyerek boldogan etette őket. Körbe-körbe nézelődtem, amikor megpillantottam egy szürke pólós fiút.Ez Liam? Ő mit keres itt?
Szomorúan dobálta be a kavicsokat a tóba.Valami baj van vele? Felálltam, majd újra leültem.Most menjek csak úgy oda, mintha követtem volna?
Kifújtam a levegőt, és egyre közeledtem célomhoz.Nem vett észre, úgyhogy leültem mellé.
-Hát te?-lepődött meg.
Szomorúan dobálta be a kavicsokat a tóba.Valami baj van vele? Felálltam, majd újra leültem.Most menjek csak úgy oda, mintha követtem volna?
Kifújtam a levegőt, és egyre közeledtem célomhoz.Nem vett észre, úgyhogy leültem mellé.
-Hát te?-lepődött meg.
-Ide szoktam járni.Miért vagy szomorú?-kérdeztem.
-Most már nincs semmi bajom-mosolygott.
-Velem volt bajod?-vontam fel a szemöldököm.
-Hagyjuk-rázta a fejét.
Újra a tóra pillantottam.Igazából meg tudom érteni, hogy miért szokott ide jönni.Csak rá kell pillantani erre a csodás helyre, és minden gondod, bajod elszáll.Csak hallgatod, ahogy egy-két kósza szél megindítja a vizet, s mintha magával akarna ragadni, s te meg engeded.A víz szaga, a kis halacskák, a kacsák, akik néhány kenyérdarabért kuncsorognak.Szeretem ezt a helyet.A tó körüli fák némi biztonságot sugallnak.Mintha élnének, és azt susogják neked, hogy nem vagy egyedül.És te elhiszed.Mert tudod, hogy valahol a nagy világban sokkal nagyobb baja van valakinek, mint neked.
-Látom, te is el szoktál bambulni, és gondolkodni-törte meg a csendet Liam, mire visszatértem a Földre.
-Igen-bólogattam.Nincs nagyon mondanivalóm neki.
-Az a csók...
-Felejtsük el.Nem történt meg-fejeztem be helyette.Nem vagyok még kész egy kapcsolatra, főleg nem egy ilyenre.
Csak a száját húzta, majd átkarolt, és megölelt.Így csodáltuk tovább a parkot.Meleg ölelése nyugodtsággal töltött el.Liam mindig olyan hirtelen mozdult meg, mindig hátranézett.Amikor már ötödjére csinálta, már én is hátrapillantottam.A mögöttünk lévő padon ült két férfi, akik agyon voltak tetoválva, cigiztek, és tele voltak piercingekkel.Csak egy pillanatra néztem őket, mert a rémülettől ösztönösen visszafordultam.
-K-kik ezek?-suttogtam Liam fülébe halkan.
-Ismerősök.Szerintem most menj haza, van egy kis elintézni valóm-távolodott el tőlem, mire nagyon megijedtem.
Visszahúztam magamhoz.
-Tudom, hogy nem ismerlek alig egy napja,tudom, hogy hülyén fog hangzani, de kérlek, vigyázz magadra, és ne csinálj hülyeséget-adtam egy puszit az arcára.
-Nyugalom.Nem csinálok semmi baromságot.Igyekszem-karolt át.
Egy kicsiny könny szökött a szemembe, majd mikor felálltam, egy utolsót intettem.Nem mertem még egyszer visszanézni, nem akartam látni újra azokat a melákokat.Haza akartam menni, Harry-t akartam, azt szerettem volna, hogy megnyugtasson, hogy öleljen át, és hogy ne azzal a Charlotte-val foglalkozzon.Nem akartam ezt.Gyorsan szedtem a lábaimat, majd mikor már az utcánkban jártam, zokogni kezdtem.Félek, hogy történik vele valami.Hogy nem látom többször.Álltam, és féltem.Senki sem adott támaszt.
-Thalia, mit csinálsz te itt?-éreztem két erős kart a hátamon.
Könnyes szememmel megfordultam, és göndör fürtöket pillantottam meg.
-O-ott volt a parkban, é-és o-ott volt két ember é-és nem tudom m-mi történt vele-borultam a nyakába.
-Ki ez a lány, és miért ölelget?-hallottam meg egy nyávogós hangot Harry mögött.
-Charlotte, menj haza-utasította Harry.
-Mi? Csak így elküldesz?-lepődött meg.
-Menj haza!-kiabált vele Harry.
Peckesen távozott, majd Harry újra engem nézett.Tudta, hogy kiről volt szó.
-Nem kell félteni.Szerintem nem fog velük verekedni.Erős Ő-mondta, mire kipattantak a szemeim.
-Te i-ismered?-döbbentem le.
Harry sóhajtott egyet.
-Tudod, felhívtam a számot.Mondtam neki, hogy vigyázzon rád.És beszélgettünk-mondta.
-Miért küldted el?-átnéztem a válla fölött, és még mindig meglepődve sétálgatott Charlotte.
-Még te mondtad, hogy nem komoly.Sokszor csináltam vele ilyet.Nyugi, kiheveri-röhögött, mire én csak a számat húztam.
-M-most rosszul érzem magam-mondtam, miközben lehunytam a szemem-felhívom.
Az a pár kicsöngés nagyon aggasztott.
-Thal, semmi baj.Itthon vagyok-mondta, majd le is tette.
Én csak lefagyva vettem el a telefont a fülemtől. Harry választ várva nézett át rajtam.
-Otthon van-suttogtam.
-Velem volt bajod?-vontam fel a szemöldököm.
-Hagyjuk-rázta a fejét.
Újra a tóra pillantottam.Igazából meg tudom érteni, hogy miért szokott ide jönni.Csak rá kell pillantani erre a csodás helyre, és minden gondod, bajod elszáll.Csak hallgatod, ahogy egy-két kósza szél megindítja a vizet, s mintha magával akarna ragadni, s te meg engeded.A víz szaga, a kis halacskák, a kacsák, akik néhány kenyérdarabért kuncsorognak.Szeretem ezt a helyet.A tó körüli fák némi biztonságot sugallnak.Mintha élnének, és azt susogják neked, hogy nem vagy egyedül.És te elhiszed.Mert tudod, hogy valahol a nagy világban sokkal nagyobb baja van valakinek, mint neked.
-Látom, te is el szoktál bambulni, és gondolkodni-törte meg a csendet Liam, mire visszatértem a Földre.
-Igen-bólogattam.Nincs nagyon mondanivalóm neki.
-Az a csók...
-Felejtsük el.Nem történt meg-fejeztem be helyette.Nem vagyok még kész egy kapcsolatra, főleg nem egy ilyenre.
Csak a száját húzta, majd átkarolt, és megölelt.Így csodáltuk tovább a parkot.Meleg ölelése nyugodtsággal töltött el.Liam mindig olyan hirtelen mozdult meg, mindig hátranézett.Amikor már ötödjére csinálta, már én is hátrapillantottam.A mögöttünk lévő padon ült két férfi, akik agyon voltak tetoválva, cigiztek, és tele voltak piercingekkel.Csak egy pillanatra néztem őket, mert a rémülettől ösztönösen visszafordultam.
-K-kik ezek?-suttogtam Liam fülébe halkan.
-Ismerősök.Szerintem most menj haza, van egy kis elintézni valóm-távolodott el tőlem, mire nagyon megijedtem.
Visszahúztam magamhoz.
-Tudom, hogy nem ismerlek alig egy napja,tudom, hogy hülyén fog hangzani, de kérlek, vigyázz magadra, és ne csinálj hülyeséget-adtam egy puszit az arcára.
-Nyugalom.Nem csinálok semmi baromságot.Igyekszem-karolt át.
Egy kicsiny könny szökött a szemembe, majd mikor felálltam, egy utolsót intettem.Nem mertem még egyszer visszanézni, nem akartam látni újra azokat a melákokat.Haza akartam menni, Harry-t akartam, azt szerettem volna, hogy megnyugtasson, hogy öleljen át, és hogy ne azzal a Charlotte-val foglalkozzon.Nem akartam ezt.Gyorsan szedtem a lábaimat, majd mikor már az utcánkban jártam, zokogni kezdtem.Félek, hogy történik vele valami.Hogy nem látom többször.Álltam, és féltem.Senki sem adott támaszt.
-Thalia, mit csinálsz te itt?-éreztem két erős kart a hátamon.
Könnyes szememmel megfordultam, és göndör fürtöket pillantottam meg.
-O-ott volt a parkban, é-és o-ott volt két ember é-és nem tudom m-mi történt vele-borultam a nyakába.
-Ki ez a lány, és miért ölelget?-hallottam meg egy nyávogós hangot Harry mögött.
-Charlotte, menj haza-utasította Harry.
-Mi? Csak így elküldesz?-lepődött meg.
-Menj haza!-kiabált vele Harry.
Peckesen távozott, majd Harry újra engem nézett.Tudta, hogy kiről volt szó.
-Nem kell félteni.Szerintem nem fog velük verekedni.Erős Ő-mondta, mire kipattantak a szemeim.
-Te i-ismered?-döbbentem le.
Harry sóhajtott egyet.
-Tudod, felhívtam a számot.Mondtam neki, hogy vigyázzon rád.És beszélgettünk-mondta.
-Miért küldted el?-átnéztem a válla fölött, és még mindig meglepődve sétálgatott Charlotte.
-Még te mondtad, hogy nem komoly.Sokszor csináltam vele ilyet.Nyugi, kiheveri-röhögött, mire én csak a számat húztam.
-M-most rosszul érzem magam-mondtam, miközben lehunytam a szemem-felhívom.
Az a pár kicsöngés nagyon aggasztott.
-Thal, semmi baj.Itthon vagyok-mondta, majd le is tette.
Én csak lefagyva vettem el a telefont a fülemtől. Harry választ várva nézett át rajtam.
-Otthon van-suttogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése