A hajam a párnára omlott, amíg és körbenéztem a szobámban.Felnéztem a plafonra, s elmélyültem a gondolataimban...vajon mikor talál már rám a szerelem? Mikor érezhetek teljes biztonságot, amit más nyújt, csupán egy öleléssel? Egy biztató mosoly minden egyes fellépés után? Valószínűleg soha.Egyedül fogok meghalni, s talán nem is bánom.Eközben már javában ébren voltam, s kikászálódtam a puha ágyból.Halkan lenyomtam a kilincset, azt remélve, hogy valaki még itthon van rajtam kívül.Odasomfordáltam a mosdóhoz, és a tükörhöz érve megpillantottam egy cetlit.Furcsán nézve a sárga kis papírlapot, elolvastam mi volt rá írva.Sem anya, sem pedig Winona nem szokott nekem üzenetet hagyni.A kézírás sem volt ugyanaz.
"Drága kicsi lányom!
elmentem a boltba, vittem a húgodat is!
puszi: Anyu"
Az üzenetet elolvasva beigazolódott a gyanúm..."Drága kicsi lányom"? Mi ez? És az, hogy a húgomat? Winona a nővérem! Kissé idegesen dobogtam a lábammal, miközben a számat harapdáltam.Ők sosem heccelnének meg ilyen ízetlen tréfával.Nem tudtam, pontosan mit is csináljak, azért még gyorsan ellenőriztem, hogy tényleg nincsenek-e itthon.Lerohantam, s a nappalitól kezdve a konyháig minden zugot átnéztem.A vér a fülemben dobogott, s idegességemben minden egyes percben amikor tehettem mélyen beletúrtam barna hajamba.Idegesen körbe-körbe járkáltam, nem tudtam mihez kezdeni.Felkaptam a mobilom, s gyorsan tárcsázni kezdtem Winona számát.Kicsöngött.Erős zihálást hallottam, ami még jobban megijesztett.
-W-Winona?-dadogtam.
-Segíts...-felismertem a hangját, s ijedsége átirányult rám.
Ám amikor már megszólaltam volna, letette.Könnyezve idéztem fel azt az egy mondatot.Segíts...
Azonnal felkaptam a kabátomat, és még egy tornacsukát is.Kirohantam a hideg reggelbe, s zihálva futottam.Tudtam, hogy hol keressem őket.Apámnál.Engem is már megpróbált elvinni, de erős voltam, és ki tudtam rángatni magamat erős szorításából.Kizárva a külvilágot eszméletlen gyorsasággal siettem apámhoz, s amikor egy fekete hajat láttam elsuhanni az emeleti ablakból, tudtam, hogy ott vannak.
Hogy miért rabolta el őket? Nem tudom.Minden esetre saját magamtól be nem merészkedtem volna a sötét, zord házba, így tárcsáztam a rendőrséget.
Nem kellett sok idő, de már is ott volt egy rendőrautó.
-Jó napot.Ön hívta a rendőrséget?-mászott ki a kocsiból egy enyhén borostás, mély hangú férfi.
-I-igen-már tudtam, ki a tettes, de nem eszméltem még fel.
-Nos, ez lenne az a ház?-nézett rá a házra, és láttam rajta, hogy enyhén megijedt,de én csak bólogattam-Akkor benézünk-és ezzel le is zárta az egész beszélgetést.
Számítottam arra, hogy kérdezősködni fog, de nem tette.Gondolom hamar végezni akar ezzel az üggyel.Vagy csak nem akar feleslegesen fecsegni...de elég már a gondolatokból!A családtagjaimat jelenleg fogva tartják!
-Hölgyem! Jól van?-finoman rángatott egy kedves arcú rendőrnő, s odavezetett a kocsihoz-tudom, hogy a társam nem a legbarátságosabb, hiszen csak a munkáját végzi.De Ön tudja esetleg, hogy ki a rabló?-simította meg a hátam egy kis nyugalmat sugározva.
-Ő...az apám-néztem a cipőmre, mintha olyan nagyon érdekes lenne.
-Többször is csinált már ilyet?-vette elő kis cetlitömbjét, s írni kezdte, amit mondtam.
-E-engem el akart rabolni, de még elszaladtam előle.
Még beszélgettünk egy kis ideig, majd az előbb látott férfi bilincsben vitte el apámat, aki egy dühös arcot vágott rám, majd beültették a kocsiba.Könnyek szöktek a szemembe, amikor tudatosult bennem, hogy a saját apámra ráhívtam a rendőrséget.
Írói megjegyzés:Tudom, hogy nem tudtok még konkrétan semmit Thalia apjáról, ez nem véletlen.:)
Anyukám riadtan jött ki a házból, s közben Winonat fogta, mert a stressztől összeesni készült.Rémülve mentem oda hozzájuk, s egyszerre öleltem meg őket.
-Sajnálom, nem tehettem mást-suttogtam, majd a két zokogó szempár rám szegeződött.
-Azt tetted, amit már régóta megérdemelt-simította meg anya a karomat.
-Anya, mond el, miért rabolt el.Mondj el mindent nekem, tudni akarom mit művelt az a szemét-néztem komolyan a szemébe, mire bólintott egy aprót.
-Még hajnalban, amikor kivittem a szemetet, apáddal találtam szembe magamat.Meg sem tudtam szólalni, ő meg csak egy cetlit nyújtott át nekem, majd közölte, hogyha nem hozom ki Winonat, s ezt a cetlit nem rakom ki neked a tükörre, akkor azonnal le lő ott helyben.Nem tudtam mást tenni-borult a nyakamba, s én közben hátrafordultam, mert egy kopogást hallottam.Apám nézett rám, összekulcsolt kezekkel, könyörgött nekem.Hogy miért, az nem tudom.Visszafordultam hozzájuk.
-Engem miért nem vitt magával?-kérdeztem Winonától.
Választ nem kapva, csak két kék szem nézett engem.Kérdően néztem rá, de ő nem adott választ.Miért nem? Mi történhetett akkor?
-Miért nem vitt magával?-ismételtem meg a kérdést.
-Azért, mert...
Folytatás a kövi részben!<33:)
"Drága kicsi lányom!
elmentem a boltba, vittem a húgodat is!
puszi: Anyu"
Az üzenetet elolvasva beigazolódott a gyanúm..."Drága kicsi lányom"? Mi ez? És az, hogy a húgomat? Winona a nővérem! Kissé idegesen dobogtam a lábammal, miközben a számat harapdáltam.Ők sosem heccelnének meg ilyen ízetlen tréfával.Nem tudtam, pontosan mit is csináljak, azért még gyorsan ellenőriztem, hogy tényleg nincsenek-e itthon.Lerohantam, s a nappalitól kezdve a konyháig minden zugot átnéztem.A vér a fülemben dobogott, s idegességemben minden egyes percben amikor tehettem mélyen beletúrtam barna hajamba.Idegesen körbe-körbe járkáltam, nem tudtam mihez kezdeni.Felkaptam a mobilom, s gyorsan tárcsázni kezdtem Winona számát.Kicsöngött.Erős zihálást hallottam, ami még jobban megijesztett.
-W-Winona?-dadogtam.
-Segíts...-felismertem a hangját, s ijedsége átirányult rám.
Ám amikor már megszólaltam volna, letette.Könnyezve idéztem fel azt az egy mondatot.Segíts...
Azonnal felkaptam a kabátomat, és még egy tornacsukát is.Kirohantam a hideg reggelbe, s zihálva futottam.Tudtam, hogy hol keressem őket.Apámnál.Engem is már megpróbált elvinni, de erős voltam, és ki tudtam rángatni magamat erős szorításából.Kizárva a külvilágot eszméletlen gyorsasággal siettem apámhoz, s amikor egy fekete hajat láttam elsuhanni az emeleti ablakból, tudtam, hogy ott vannak.
Hogy miért rabolta el őket? Nem tudom.Minden esetre saját magamtól be nem merészkedtem volna a sötét, zord házba, így tárcsáztam a rendőrséget.
Nem kellett sok idő, de már is ott volt egy rendőrautó.
-Jó napot.Ön hívta a rendőrséget?-mászott ki a kocsiból egy enyhén borostás, mély hangú férfi.
-I-igen-már tudtam, ki a tettes, de nem eszméltem még fel.
-Nos, ez lenne az a ház?-nézett rá a házra, és láttam rajta, hogy enyhén megijedt,de én csak bólogattam-Akkor benézünk-és ezzel le is zárta az egész beszélgetést.
Számítottam arra, hogy kérdezősködni fog, de nem tette.Gondolom hamar végezni akar ezzel az üggyel.Vagy csak nem akar feleslegesen fecsegni...de elég már a gondolatokból!A családtagjaimat jelenleg fogva tartják!
-Hölgyem! Jól van?-finoman rángatott egy kedves arcú rendőrnő, s odavezetett a kocsihoz-tudom, hogy a társam nem a legbarátságosabb, hiszen csak a munkáját végzi.De Ön tudja esetleg, hogy ki a rabló?-simította meg a hátam egy kis nyugalmat sugározva.
-Ő...az apám-néztem a cipőmre, mintha olyan nagyon érdekes lenne.
-Többször is csinált már ilyet?-vette elő kis cetlitömbjét, s írni kezdte, amit mondtam.
-E-engem el akart rabolni, de még elszaladtam előle.
Még beszélgettünk egy kis ideig, majd az előbb látott férfi bilincsben vitte el apámat, aki egy dühös arcot vágott rám, majd beültették a kocsiba.Könnyek szöktek a szemembe, amikor tudatosult bennem, hogy a saját apámra ráhívtam a rendőrséget.
Írói megjegyzés:Tudom, hogy nem tudtok még konkrétan semmit Thalia apjáról, ez nem véletlen.:)
Anyukám riadtan jött ki a házból, s közben Winonat fogta, mert a stressztől összeesni készült.Rémülve mentem oda hozzájuk, s egyszerre öleltem meg őket.
-Sajnálom, nem tehettem mást-suttogtam, majd a két zokogó szempár rám szegeződött.
-Azt tetted, amit már régóta megérdemelt-simította meg anya a karomat.
-Anya, mond el, miért rabolt el.Mondj el mindent nekem, tudni akarom mit művelt az a szemét-néztem komolyan a szemébe, mire bólintott egy aprót.
-Még hajnalban, amikor kivittem a szemetet, apáddal találtam szembe magamat.Meg sem tudtam szólalni, ő meg csak egy cetlit nyújtott át nekem, majd közölte, hogyha nem hozom ki Winonat, s ezt a cetlit nem rakom ki neked a tükörre, akkor azonnal le lő ott helyben.Nem tudtam mást tenni-borult a nyakamba, s én közben hátrafordultam, mert egy kopogást hallottam.Apám nézett rám, összekulcsolt kezekkel, könyörgött nekem.Hogy miért, az nem tudom.Visszafordultam hozzájuk.
-Engem miért nem vitt magával?-kérdeztem Winonától.
Választ nem kapva, csak két kék szem nézett engem.Kérdően néztem rá, de ő nem adott választ.Miért nem? Mi történhetett akkor?
-Miért nem vitt magával?-ismételtem meg a kérdést.
-Azért, mert...
Folytatás a kövi részben!<33:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése