.gif)
-Azért, mert...-s újra zokogni kezdett Winona.
-Azért, mert aludtál-mondta anya.
-Azért, mert aludtál-mondta anya.
Összehúzott szemöldökkel meredtem rájuk.Csak azért, mert aludtam?! Itt valami másnak kellett történnie.Igazából, nem is tudtam sokat foglalkozni a gondolataimmal.A nővérem erősen sokk hatása alatt volt.De semmi képpen nem akart orvoshoz menni.Volt a közelben még egy rendőr autó, amibe betessékeltek minket.Anya előre, s mi ketten meg hátra.Csak néztem az elsuhanó fákat, a tájat.Megnyugtató volt.Nővérem is abbahagyta a sírást, és ő is az ablakon kifelé bámult.Még mindig nem tudom, mitől ilyen ideges.De talán nem is akarom tudni.Most az egyszer.Be kell látnom, hogy nem mindig kell mindent tudnunk ahhoz, hogy átérezzük a másik fájdalmát, helyzetét.Az egyik keze az ülésen pihent, még a másikkal az üvegen volt.Erősen megfogtam a kezét, majd kissé megrezzent érintésemtől.Egy biztató mosolyt mutattam, mire ő is így tett.Az út további részében fogtam a kezét, egy pillanatra se engedtem el.A rendőr még beszélt pár percet anyával, hogy mikor is menjenek majd el a rendőrségre.
****
Másnap reggel anyáék elmentek a rendőrségre, és elvileg késő délutánig nem is fogom látni őket.Aztán az a tegnapi feszültség, ami bennem volt, akkor tört ki, amikor a születésnapomra kapott plüsst szorongattam az ágyamon.Hangosan zokogtam, amíg nem csöngetett valaki.Még piros, s kisírt szemmel indultam le a lépcsőn, lassan haladva.Szipogva nyitottam ki az ajtót, s a látvány ledöbbentett.Ott állt az ajtó előtt Ő. Harry, a legjobb barátom.Furcsán nézett rám, valószínűleg észrevette, hogy sírtam.
-H-Harry?-dadogtam a döbbenettől.
Nem szólt semmit,csak magához húzott,és szorosan megölelt.Két éve nem láttam, és csak sms-t küldött nekem.
-Megjöttem-suttogta a fülembe, majd egy puszit nyomott könnyes arcomra-miért sírtál? Mi történt? Mesélj, kérlek-mondta lágy, rekedtes hangon.
Teljesen otthonosan jött be, majd ledobta magát a kanapéra.Körbenézett, majd gondolom nosztalgiázott egy kicsit.Rég volt már itt.Hiányzott.
Leültem vele szembe, és mindent elmeséltem neki. Harry az egyetlen, akinek elmondok bármit a családomon kívül.Komoly arccal hallgatta végig a mondandómat, majd mikor megemlítettem apám nevét, a szemét düh árasztotta el.Apám és Ő sosem voltak jóban.Mindig feszültség volt köztük.
-Sajnálom-simította meg a karomat.
-Felejtsük el.Engem már nem érdekel ő.Engem csak ti érdekeltek-mondtam-de mesélj, milyen volt Kanadában?
-Sokszor mondtam már, hogy hideg volt.Ragadtak rám a nők-dőlt hátra a fotelben, keresztbe tett lábbal, és kisfiús vigyorral.
Két napja nem mosolyogtam ennyire.Jó volt újra látni, újra hallani a hangját, a vicceit.Hiányzott.
-Ezen kívül?-érdeklődtem.
-Hát, a munka kemény volt.Napi 12 óra, még vasárnap is.Az ünnepekre sem jöttem haza, kellett a pénz-húzta el a száját.
-És akkor mikor ünnepeltétek meg a karácsonyt?
-Hétvégén-mondta egyszerűen.
-Most szerda van.Te már itt vagy 3.napja,és nem szóltál nekem?-ütöttem bele a karjába, mire felröhögve megsimította az előbb említett részt.
-Azért nem szóltam, mert meglepetést akartam.De hogy állsz a balettal?
-Egész jól megy.Utoljára tegnap előtt léptem fel-vontam meg a vállam.
Ő nem szólt semmit, csak krákogott, és a torkát fogta.Mikor leesett, hogy mi a probléma, komótosan feltápászkodtam a fotelból,és a konyha felé vettem az irányt.Kinyitottam a konyhaszekrényt,és kivettem egy nekem tetsző poharat.Lassan engedtem meg a hideg vizet, és mikor Harry erősebben kezdett köhögni, tudtam, hogy sietni kell.Elmosolyodva kuncogtam, és odavittem az italt Harryhez.Mivel nekem már az asztalon volt a poharam, így én abból kezdtem inni.Harry felhörpintette az italt, majd letette a poharat.Összekulcsolt kézzel nézett engem.
-Van barátnőm-mondta ki,mire nekem akaratlanul is megakadt a torkomon a folyadék.
Azt hittem, ott helyben fulladok meg.Akaratlanul is könnyezni kezdtem, egyrészt azért, mert barátnője van már gondolom nem egy napja, másrészt meg mindjárt itt fogok helyben megfulladni.Megütögette egy kicsit a hátamat,mire kissé elmúlt az előbbi bajom.
-Nem hittem volna, hogy így ki fogsz rajta akadni-ráncolta össze szemöldökét.
-Azt mondtad, hogy soha többé nem akarsz barátnőt-emlékeztettem, amikor még Lilly szakított vele.
-Tudom.De nem parancsolhatok az érzéseimnek-mondta, majd ránézett az órájára, s elkerekedett szemmel bámulta a műszert-Thal, rohannom kell-adott egy gyors puszit az arcomra, és már ott sem volt.
Ott hagyott engem a keserű tudattal, hogy barátnője van.Igen, én csak a legjobb barátja vagyok, de akkor is sokkolt.Nem mondta el rögtön, csak akkor amikor hazaért.Kicsit bántott a dolog.A legjobb barátok mindent megbeszélnek, nem?Én is elmondtam neki, ha volt egy barátom.Na,jó, igazából egy barátom volt,de azzal még csókolózni is rossz volt.A szakításunk után meg persze vissza akart szerezni, lépten-nyomon követett engem, de Harry megállította, azóta nem keres.Aztán eszembe jutott, hogy el kéne menni a táncterembe.Felöltöztem hát az évszaknak megfelelően, s már indultam is.Ilyenkor nagyon kihalt egész London, alig lézeng pár ember az utcákon.Az eső is már kezdett csepegni, pedig már majdnem a célnál voltam.Futásnak eredtek a lábaim, de elkapott a zord idő.Kicsit vizes hajjal intettem Georgenak, a portásnak, majd bementem a táncterembe.Senki nem volt ott.Egy árva lélek sem.Bementem az öltözőbe,majd immáron kész balettfelszerelésben álltam.A tükör előtt bámulva magamat kezdtem el a kecses lépteket.Majd mikor már elkapott a hév, már a magam fantáziája után eredtem, pördültem, fordultam ameddig csak bírtam.Széles mosoly ült az arcomra.Én igazából, ha csak úgy táncolni jövök ide, akkor sosem hallgatok zenét.Sosem a zenére akarok koncentrálni, csak arra, hogy ma mit tudok kihozni magamból.Nem kell hozzá semmilyen küldő hang, csak a belső ami igazán fontos.Hogy mit érzel ott bent, amikor bármit is csinálsz.Bármilyen szenvedélynek élhetsz, legyen az festés, fodrászat vagy éppen a balett.Mindig a magad útját kell járnod.Sosem szabad, hogy más irányítson téged, mert akkor csak rossz irányba fordulhatsz...
-H-Harry?-dadogtam a döbbenettől.
Nem szólt semmit,csak magához húzott,és szorosan megölelt.Két éve nem láttam, és csak sms-t küldött nekem.
-Megjöttem-suttogta a fülembe, majd egy puszit nyomott könnyes arcomra-miért sírtál? Mi történt? Mesélj, kérlek-mondta lágy, rekedtes hangon.
Teljesen otthonosan jött be, majd ledobta magát a kanapéra.Körbenézett, majd gondolom nosztalgiázott egy kicsit.Rég volt már itt.Hiányzott.
Leültem vele szembe, és mindent elmeséltem neki. Harry az egyetlen, akinek elmondok bármit a családomon kívül.Komoly arccal hallgatta végig a mondandómat, majd mikor megemlítettem apám nevét, a szemét düh árasztotta el.Apám és Ő sosem voltak jóban.Mindig feszültség volt köztük.
-Sajnálom-simította meg a karomat.
-Felejtsük el.Engem már nem érdekel ő.Engem csak ti érdekeltek-mondtam-de mesélj, milyen volt Kanadában?
-Sokszor mondtam már, hogy hideg volt.Ragadtak rám a nők-dőlt hátra a fotelben, keresztbe tett lábbal, és kisfiús vigyorral.
Két napja nem mosolyogtam ennyire.Jó volt újra látni, újra hallani a hangját, a vicceit.Hiányzott.
-Ezen kívül?-érdeklődtem.
-Hát, a munka kemény volt.Napi 12 óra, még vasárnap is.Az ünnepekre sem jöttem haza, kellett a pénz-húzta el a száját.
-És akkor mikor ünnepeltétek meg a karácsonyt?
-Hétvégén-mondta egyszerűen.
-Most szerda van.Te már itt vagy 3.napja,és nem szóltál nekem?-ütöttem bele a karjába, mire felröhögve megsimította az előbb említett részt.
-Azért nem szóltam, mert meglepetést akartam.De hogy állsz a balettal?
-Egész jól megy.Utoljára tegnap előtt léptem fel-vontam meg a vállam.
Ő nem szólt semmit, csak krákogott, és a torkát fogta.Mikor leesett, hogy mi a probléma, komótosan feltápászkodtam a fotelból,és a konyha felé vettem az irányt.Kinyitottam a konyhaszekrényt,és kivettem egy nekem tetsző poharat.Lassan engedtem meg a hideg vizet, és mikor Harry erősebben kezdett köhögni, tudtam, hogy sietni kell.Elmosolyodva kuncogtam, és odavittem az italt Harryhez.Mivel nekem már az asztalon volt a poharam, így én abból kezdtem inni.Harry felhörpintette az italt, majd letette a poharat.Összekulcsolt kézzel nézett engem.
-Van barátnőm-mondta ki,mire nekem akaratlanul is megakadt a torkomon a folyadék.
Azt hittem, ott helyben fulladok meg.Akaratlanul is könnyezni kezdtem, egyrészt azért, mert barátnője van már gondolom nem egy napja, másrészt meg mindjárt itt fogok helyben megfulladni.Megütögette egy kicsit a hátamat,mire kissé elmúlt az előbbi bajom.
-Nem hittem volna, hogy így ki fogsz rajta akadni-ráncolta össze szemöldökét.
-Azt mondtad, hogy soha többé nem akarsz barátnőt-emlékeztettem, amikor még Lilly szakított vele.
-Tudom.De nem parancsolhatok az érzéseimnek-mondta, majd ránézett az órájára, s elkerekedett szemmel bámulta a műszert-Thal, rohannom kell-adott egy gyors puszit az arcomra, és már ott sem volt.
Ott hagyott engem a keserű tudattal, hogy barátnője van.Igen, én csak a legjobb barátja vagyok, de akkor is sokkolt.Nem mondta el rögtön, csak akkor amikor hazaért.Kicsit bántott a dolog.A legjobb barátok mindent megbeszélnek, nem?Én is elmondtam neki, ha volt egy barátom.Na,jó, igazából egy barátom volt,de azzal még csókolózni is rossz volt.A szakításunk után meg persze vissza akart szerezni, lépten-nyomon követett engem, de Harry megállította, azóta nem keres.Aztán eszembe jutott, hogy el kéne menni a táncterembe.Felöltöztem hát az évszaknak megfelelően, s már indultam is.Ilyenkor nagyon kihalt egész London, alig lézeng pár ember az utcákon.Az eső is már kezdett csepegni, pedig már majdnem a célnál voltam.Futásnak eredtek a lábaim, de elkapott a zord idő.Kicsit vizes hajjal intettem Georgenak, a portásnak, majd bementem a táncterembe.Senki nem volt ott.Egy árva lélek sem.Bementem az öltözőbe,majd immáron kész balettfelszerelésben álltam.A tükör előtt bámulva magamat kezdtem el a kecses lépteket.Majd mikor már elkapott a hév, már a magam fantáziája után eredtem, pördültem, fordultam ameddig csak bírtam.Széles mosoly ült az arcomra.Én igazából, ha csak úgy táncolni jövök ide, akkor sosem hallgatok zenét.Sosem a zenére akarok koncentrálni, csak arra, hogy ma mit tudok kihozni magamból.Nem kell hozzá semmilyen küldő hang, csak a belső ami igazán fontos.Hogy mit érzel ott bent, amikor bármit is csinálsz.Bármilyen szenvedélynek élhetsz, legyen az festés, fodrászat vagy éppen a balett.Mindig a magad útját kell járnod.Sosem szabad, hogy más irányítson téged, mert akkor csak rossz irányba fordulhatsz...
Kitettelek
VálaszTörlés