Chapter 4.

 Hunyorogva nyitottam ki a szememet.A reggeli napsugár bekandikált a függöny mögül, de mikor belenéztem, szinte elvakított.Egy kanapén feküdtem, betakarva.Aztán eszembe jutott a tegnap.Hogy megmentett Liam, hogy megcsókolt egy idegen.Erősen próbáltam nem az előbb említettre koncentrálni, ezért összeszorítottam a szemem.Hangos lépteket hallottam, amire ösztönösen is csukva maradt a szemem.Egyrészt, mert álmos voltam, de nagyon, másrészt meg gondoltam Liam az, és ezért majd megijesztem. Csészék csörömpölését hallottam, gondoltam, kávét csinál.Majd a nagy léptek felém közeledtek, majd meleg arcát éreztem a közelemben.Igyekeztem nem kinyitni a szemem, ám amikor a számra egy apró, lágy csókot lehelt, lefagytam.Azonnal kipattantak a szemeim, és eltoltam magamtól.

-T-te fent vagy?-kérdezte zavarában.

-Igen.Megmagyaráznád, hogy miért csináltad ezt?-kérdeztem, mire lehajtott fejjel mosolygott-hát jó, ha nem kapok választ, inkább el is megyek-lemásztam a díványról, és mivel már fel voltam öltözve, ezért csak fogtam a cuccom, és indultam volna, amikor egy lágy tapintás ütközött a kezemmel.

-Ezt ne felejtsd itt-húzott magához Liam, majd egy cetlit nekem mutatott, és a falzsebembe tette.

Vörös rák fejemmel indultam haza.Megtorpantam a nagy ház előtt, és a számat rágva töprengtem, hogyha nem metróval, akkor vajon mivel induljak haza.Hát, igazából csak a lábaimra hagyatkozhattam, ezért gyalog indultam.Végre, napos idő van! El sem hiszem, olyan régen sütötte meg így az arcomat a nap! Hiányzott az érzés.Újra Liam csókját éreztem ajkaimon.Soha, senki nem csókolt meg ennyire gyengéden, ennyire vigyázóan.Nem! Thalia, nem ismered őt! Nem tudod, milyen ember!
Amíg én a saját fejemben vitatkoztam önmagammal, egy fekete kocsi állt meg mellettem.Ismertem ezt a kocsit.

-Thalia! Szállj be, most!-utasított Harry.Hangján érződött az aggódás, és a komolyság.

-Hogy találtál meg?-csaptam be a kocsi ajtaját.

-Inkább én kérdezek.Hol a francba voltál te egész éjjel? Hmm? -vonta fel a szemöldökét.

-Harry, felnőtt ember vagyok, én szeretném eldönteni, hogy hova megyek és mikor-sóhajtottam.Tudtam, hogyha elmondom neki, hogy igazából mi történt, addig nem nyugszik, amíg meg nem találja az illetőt.

-Tudom, hogy valami más is történt.Kocsikázunk, és elmondod, oké?-hangja nyugodtabb volt.

Nem szóltam semmit, csak hagytam, hogy arra vezessen, amerre akar.Még csendben voltunk, amikor megpillantottam Liam lakását, ahogy egy szál póló nélkül az erkély padkájának támaszkodik.Mélyen a távolba mered, és sóhajtott.Ugyanezt tettem én is.

-Anyukád, és Winona is aggódott érted.Viszont ameddig nem voltál otthon, eldöntötték, hogy az a kis kocsikázás nem volt elég nekik, ezért pár hónapra el szeretnének menni valahova messze, hogy egy kicsit távol legyenek apádtól, és attól, hogy megint felbukkant.Tudják, hogy felnőtt vagy és hogy tudsz saját magadtól is döntéseket hozni, ezért hagynak itt téged.Azt is, hogy téged nem bánthat-törte meg a csendet.

-M-mi?-dadogtam, és egy kis könnycsepp gördült le az arcomon.
Harry kifújta a levegőt, majd amikor talált egy megfelelő helyet, leparkolt.Két nagy keze közé fogta meggyötört arcomat, és mélyen szemembe nézett.Elmélyültem a zöld szemek láttán.Félresöpörte arcomból a hajamat.

-Jól hallottad.De kérlek, mesélj nekem, hogy mi történt.Tudom, hogy történt valami-suttogott.

Elmeséltem neki mindent, és tudtam, mi fog következni.Most egy ideig tombol, hogy hogy hagyhatta ezt, de nem ez történt.
-Feljelentsük?-kérdezte.

-Nem.Ő elintézte-tudta, hogy kit értek ezalatt.

Nem szólt semmit, csak előre nézett.Beindította a kocsi motorját, és hazáig nem is szólt semmit.Az idő is esős, borúsra váltott át.Mintha az idő mindig a hangulatomat tükrözné.Érdekes.Kiszálltam a járgányból, majd amikor megláttam anyut az ajtó előtt, zokogva a nyakába omlottam.

-Harry mindent elmesélt.Megértelek-küszködtem könnyeivel.

-Köszönjük.Holnap indulunk-szorított erősen.

-Ennyire hamar?-toltam el gyengéden magamtól,és a szemébe néztem.
Hátra pillantottam, ahol a nővérem vizslatott.Valószínűleg nem örült neki, hogy eltűntem.

-Hol voltál?-vont kérdőre.

-Hát a helyzet az, hogy a barátnőjénél aludt, és lemerült a telefonja-vakargatta tarkóját Harry.
Winona felváltva nézett rám, és Harryre.Gondolom tudta, hogy ebből egy szó sem igaz.De igazából nem is érdekelte, mert utána karjaiba zárt engem.

-Hiányozni fogsz-suttogtam.
Bementünk a lakásba, ledobtam a cuccaim.
-Szóval én itt leszek egyedül?-kérdeztem.
-Harry meg fog látogatni néha-mosolygott anya, miközben megsimogatott.
Nagyon sóhajtottam, és ránéztem Harryre.Még mindig haragudott rám, és valószínűleg azt próbálta kitalálni, hogy ki is lehet az a Liam.Nem merem még bemutatni neki.Még én sem ismertem ki Liamot.Felsiettem a szobámba, és megnéztem azt a cetlit, amit adott."Hívj fel! Liamxx" és egy telefonszám.A vér a fülemben dobogott, tétováztam, hogy valaha is fel akarnám hívni.Minden esetre lementettem a telefonomba.Mikor valaki kopogott, én a kis cetlit gyorsan eltettem mélyen a fiókomba, hogy még véletlenül se lássa senki.
-Bejöhetek?-dugta be göndör fürtjeit.
Aprót bólintottam, majd belépett, és körbenézett.
-Tegnap egész nap itt vártalak.Itt aludtam nálatok-ült le az ágyra, majd biccentett, jelezve hogy üljek le én is.
-Sajnálom.De Harry, mesélj nekem a barátnődről-néztem rá a tőlem telhető leges legaranyosabb nézésemmel, mire fülig ért a szája.
-Mit akarsz tudni?-dőlt le az ágyra, miközben a lába még a földet érte.
-Mindent-fordultam meg, hogy a hasamon feküdjek.
-Charlotte-nak hívják.Szőke hajú.Szép-vonta meg a vállát.
-Harry, komoly kapcsolat lesz ez?-vontam fel szemöldököm, pont úgy ahogy ő csinálja.
-Nem tudom.Szeretek vele lenni.De veled jobb-adott egy puszit az arcomra-aggódtam érted.Többet ne csinálj ilyet-nézett a szemembe.
-Rendben-csuktam be a szemem, mire a meleg test, ami mellettem volt, eltávolodott.
Körbenézett, a tükörben feltűnően sokat nézte magát, értelemszerűen magát nézegette.Áttért a kis fiókjaimra.
-És ha ott nekem a fehérneműim vannak?-kérdeztem tőle, mielőtt még megnézte volna.
-Azok ott vannak-mutatott a szoba másik sarkában lévő szekrényre.Tátott szájjal néztem őt.Ezek szerint megnézte a cuccaimat? Villantott egy vigyort, és tovább kutakodott.Egyik pillanatban talált egy cetlit.A szívem hevesebben dobogott, féltem, hogy az az Ő cetlije.
-Hívj fel, mi? Thalia, csak okosan-tette le a kis papír darabot.
-Ő egy nagyon aranyos fiú.Gyengéd, nem olyan mint az eddigi fiúm-mondtam, miközben az ujjaimat morzsolgattam.
-Már első éjszaka megtörtént?-emelte fel a hangját.
-Nem...csak...csak azt hitte, alszom, és szájon puszilt-emlékeztem vissza, és beleborzongtam.
-Értem-kirohant az ajtón.
Furcsán néztem a becsapott ajtót.Mi ebben olyan nagy dolog? Féltékeny? Nem tudom, mi történhetett...minden esetre a végére járok...